... a húgom. A retard cím pedig apum agyszüleménye, mert miután megettünk a chilis tésztát, Hugic szomjan akart halni és tejet követelt magának, mert az elvileg semlegesíti a csípős ízt, de közös erővel lebeszéltük, tekintve a nem túl pozitív élettani hatásokat és a tényt, hogy apa úgyis mindjárt behozza a zserbót (tudom, hogy a címben máshogy írtam, de az cím és a másik verzió sokkal mutatósabb), az meg úgyis elfeledteti vele a chilit. De nem, Hugic ragaszkodott a tejhez, akkor nyögte be apum, hogy "Íme az ember, aki nem bírta ki a zserbóig."

Mellesleg végre karácsony van, megkockáztatom, hogy rég volt ilyen jó, felnőttem hozzá (figyelmen kívül hagyva, hogy 5 évesnek vallom magam állandó jelleggel), tehát tudtam úgy intézni mindent, hogy utána minden szép legyen és kellemesen giccses.
De milyen idill lenne az, amelyikből hiányzik az esőfelhő? Semmilyen. Van is esőfelhőm, Kanada-méretű, mert holnap utazom valahová Bécs környékére, Balázs másik nővéréhez és családjához. Ő már kiment pénteken, engem meg kivisz apum. És megint olyan toronymagas idegenfóbiám van, mint kb. a szülinapjakor, pedig azt hittem, már sikerült legyőznöm. Egy fenét... Három teljes napot fogunk ott eltölteni, aztán vissza hozzánk, egészen elsejéig. Lö kettesszámú rettegés. Eddig a leghosszabb együtt töltött idő is csak 3 nap volt, félek egy komplett héttől, meg attól, hogy huzamosabb időn keresztül a másik agyára fogunk menni (vagy inkább én az övére). Mindegy, majd kiderül minden a maga idejében, csak hogy közhelyezzek egy kicsit, a nővére állítólag nem harap (bár sose lehet tudni), ez az egy hét pedig elég kemény menet lesz, de majd jól megoldjuk naaagy egyetérzésben, békében-boldogságban. (Nem bírtam megállni, hogy ne forduljon giccsbe a vége.) Valószínű inkább, hogy az egyetértésből duzzogás lesz, mindketten fáradtak leszünk én meg még nyűgös is, kockásra leszek csikizve, kitalálunk még pár elmebajos szófordulatot - a legutóbbi a gumimedvepornó volt - és megtudom, milyen, ha maga a megtestesült Mr.Tökéletesség egy teljes héten keresztül boldogít. Juhú.
Különben is "ocan Böhönye".

Ez teljesen friss, ahogy megnyitottam a Youtube-ot, egyből a szemembe ötlött. Számomra a karácsony 24-ig tart, ennek megfelelően nem éppen karácsonyi a szám, de arra jó, hogy két ünnepi zabálás (amit természetesen mellőzök és ugyanúgy madár-mennyiségeket eszek, mint egyébként) és sütemények között kicsit "mansonkodjon" (egyszerűen nem jut eszembe jobb szó a szám által ért benyomások leírására és nyilván ti is csak akkor fogjátok tudni értelmezni, ha megnyitjátok és rákattintotok arra a naaaaagy piros háromszögre, ott lent, egész balra.)

http://youtu.be/34V7nxZCshM

Tsók

Ezt most szépen-okosan-jócskán-istenesen benyomjátok, és csak aztán kezditek el olvasni a térdig érő karácsonyi nyálat semlegesítő agymenésemet, ami azért hasznos, mert így ez a sok nyakunkba sózott giccs á la média biztosan nem fekszi meg a szíveteket.

Huszonnegyedike, kénefa, ráérmég, nemérrá, majdholnap, elválok, veszekfát, azjólesz, hogynézmárki, jakérem, akkorazt, mennyilesz, ennyitegyfáért, legyenöt, legyenötfél, legyenhat, jóleszazelső.
Megyünkanagyihoz, nemakarok, jönjézuska, minimaxkell, nagyimesél, minimaxkell, mosthagydabba, hozdamackót, eléghárom, csókilonka, köszönjszépen, ilonkáéknakis, mér'nemköszöntél, nembajhabüdös, szálljbe, szálljki, ittanagyi, minimaxkell, hozjézuska.
Hozdfelafát, holatalp, teraktadel, neménraktam, deteraktad, ottszok'lenni, deottnincs, merteraktadel, utálomakarácsonyt, elválok, megvanatalp, ugyeteraktadel, eltörtbazdmeg, menjteszkóba, félnégybazdmeg.
Holafűrész, szomszédnál, holaflex, szomszédnál, holaszomszéd, Zalában, kurvaanyját, aztlátogatja, picsábaafával, kellafa, utlálomakarácsonyt, megfaragomkéssel, deneazzal, deazéles, kenyérvágó, eszünkzsemlét, hozzáltapaszt, úristen, azmégvárhat, bentvannézdmeg, ferde, ésmost, jobbradől, ésmost, mégmindig, ésmost, derondafa, anyád, anyámathagyjukki, teddleakést. Holadíszek, fentiszekrény, nincsottsemmi, másikszekrény, holazégő, nemégbazdmeg, tavalyvettem, pótizzó, azsemég, picsábaazégővel, kellazégő, kontaktosvagymi, tedleakést, leszgyertya, leégaház, nemkellfűteni, holaszaloncukor, ötkilóvan, fasznakannyi, gyereknekkell, előszörgömbdíszt, ezszalmadísz, alufóliábandió, csengettyű, nincsencsúcsdísz, húzzráangyalt, fenyőtszarik.
Csomagoljál, tökpazarlás, akkorfőzzél, főzökpacalt, éntöbbetsemmitsenemcsináloknektek, csomagolok, holacellux, papíroknál, holapapír, díszeknél, nincskarácsonyos, nebaszki, vanboldogszülinapotos, nebaszki, ráíromjézuska.
Gyertekenni, minimaxkell, gyertekenni, mindjárt, gyertekenni, mindjárt, éntöbbetsemmitsenemcsináloknektek, nemszeretemahalat, pedigfinom, minimaxkell, eddmegahalat, nemakarom, nemjönajézuska, szeretemahalat, holasó, elsóztad, mosthagydabba, nemszeretemahalat.
Tegyélfellemezt, minimaxkell, szentestenem, kiskarácsony, nagykarácsony, pásztorok, namitkaptál, nemlegó, nesírjál, legókell, ezmostfakocka, le-he-góó-ke-hell, apaisezzeljátszott, anno'85-ben, nemeztkértem, mondtamlegótvegyünk, kurvadrága, neagyerekelőtt, nehisztizzél, feldőltafa, kurvaélet, égazégő, mondtamkontaktos, deszépnyakkendő, úgysehordod, akkorisszép, hátezalánc, színezüst, nemkellettvolna, pénznemszámít, ésalegó, kapszanyádtól, nesírjprücsök, szeretlek, énistéged!

Helyzetjelentés:
-elhagytam a húgomat
- ajtót kellett pucolnom
- attól rettegve, hogy mindjárt bezár a Mandala, rohantam el az utolsó pillanatban még egy-két ajándékért
- és rábukkantam erre o.O

Tsók

Ui.: ha még mindig nem lennétek kellőképp zsibbadtak, akkor leporolom a tavalyi év klasszikus mémjét:

 Elegem van, mindig írtam valami okosat és mindig elveszett. Szóval most utoljára állok neki.

Köszönöm ezt a rettentő gyönyörűséget! Ahogy te is mondtad, "ez már nagyon kellett", főleg az előző, elkefélt hétvége után. Olyan szenya vagyok, amiért marasztaltalak, bár azt hiszem, egyikünk se bánta meg. Először csak egy órára, hogy a 7-es IC helyett az esti 8-assal akarj hazamenni, majd reggelig, de a 8-asból 1 órás lett, végül 18:28-kor kezdtem el a sanyarúan-nézést a távolodó lámpák után. Szeretlek, túlzás nélkül állítva, hogy minden nappal jobban. Lassan egy éve - el tudjátok ezt hinni?! - azzal a tudattal kelek föl (mert te vagy az első dolog, ami eszembe jut reggelente), hogy együtt vagyunk. Beteljesült a kívánságom, amire minden pillanatban vágytam, azóta, amióta ismerlek. Én voltam a legboldogabb ember, amikor összejöttünk, majd amikor ki lettem hajítva, újra csak ezt az egyet kértem minden óra-perc egyezésnél, kihullott szempillánál, a jó-wudu babámtól, meg úgy egyáltalán - mindig.

Azt hiszem, most már teljesen helyén való és ide illő szám ^^

Mellesleg, de csak mert jó fej vagyok, kaptok némi konkrétumot is persze: felfedeztem, hogy a kékzsófi füstje kék, még mindig híján vagyok egy-két ajándéknak, de az övéi már megvannak, ez mámorosan boldoggá tesz és persze némileg könnyít az karácsonyi stressz alatt rogyadozó vállaimon. Szereztem hajvasalót, egész pontosan majd Joe papától (ő az apai nagyapám, egyébként a Joe csak becenév, de soha nem tudnám nagypapának vagy Imre apának hívni) kapjuk meg Hugiccal felesbe. Ma már kipróbáltam élesben, össze is vesztünk rajta, illetve, hogy miért nem tud együttműködni, tehát teljesen jól funkcionál. Megúsztam a kémia témazárót, mert lebetegedtem, de ez csak ideiglenes, előbb-utóbb úgyis sorra kerül :( Már várom a karácsonyt, mert a tavalyi karácsonyból kiindulva eleve elkerültem az akkori hibáimat és szééép gondosan megterveztem minden ajándékot, költségtervet készítettem és most büszke vagyok magamra. Másrészt pedig azért is várom, mert látni akarom a Balázs arcát, amikor megmutatom neki a kettesszámú meglepit (mert az egyesszámú egy előre megbeszélt, 30-as full alapkészülék volt, mert így jelentős kedvezményekhez jutnánk és nem stresszelnék folyton azon, hogy már megint 20 perce beszélünk... ), és kíváncsi vagyok a Hugic reakciójára, meg ha összejön, akkor a bátyjáéra is, mert neki is terveztem egy kis apróságot azért a hatalmas segítségért, amivel ebben az egy évben támogatta a kapcsolatukat. Neki is nagyon hálás vagyok ^^ (leszelszívesmegmutatninekivilágos?!)
Aztán persze ott vannak a kádves szüleim, akiket természetesen sikerült utoljára hagynom T.T mindegy, egyenlőre még minden a terv szerint halad, csak szurkoljatok, hogy olyan szép legyen, mint ahogy megálmodtam *-*
Silk Cutnak azt az apróságot szántam csak, hogy majd szombaton boldogkarácsonyt fogok kántálni a telefonba. Régóta tervezem, hogy felhívom, ez meg kiváló ürügy magam előtt.

Nektek pedig megelőlegezem az ajándékot és ezzel az apróra tervezett csodával készültem:

Boldog karácsonyt, köszönöm, hogy olvassátok a posztjaimat, imádlak titeket! :D

Tsók

Ui.: Gergő, te annyiraédesvagy <3 a kívülállók kedvéért hozzáteszem, a cím nem ok nélküli, ő hősiesen, lovag módjára figyelt és vigyázott rám, figyelmes volt, én meg borzasztó hálás. Te vagy a másik kedvenc Sorstól kapott ajándékom :)

 ...erre a posztra?

Neeem, nyugi, nem nosztalgiázni akarok megint, csak megint meghallgattam a Jesus Of Suburbia-t és erről eszembe jutott egy csomó marhaság. Aztán a gondolatok olyan tekervényesen asszociálódtak önmaguktól, hogy mire a végére jutottam (mert magát a gondolatmenetet nem bírtam követni), ott tartottam, hogy még mindig szeretnék ilyen felelőtlenül hülye lenni, és bár már sokkal züllöttebb vagyok, mint januárban, közel s távol nem vagyok a magam ura. Mert hiába vagyok még mindig rohadtul fáradt, hiába van elegem a sok retardáltból, és hiába lenne épp ezért sokkal egyszerűbb állandó jelleggel balf*szkodni és menni a saját fejem és őrült ötleteim után, nem lehet, mert felelős vagyok a rózsámért, amit megszelídítettem, egyszer s mindenkorra.

  Unatkoztam, úgyhogy kipróbáltam a Facebook új, "Idővonal"-nak nevezett idiótizmusát. Mivel még mindig unatkoztam (és nem rendelkezem unatkozás közben akkora kreativitással, mint az Eddie), ezért az új funkciókkal élve visszakerestem az összes depis állapotfrissítésemet, hogy értetlenül szemlélhessem az akkor gyilkosnak tűnő szívfájdalmamat. Az emlékeim, a érzéseim emlékei ebből a pár hónapból meglehetősen homályosak, tudom, hogy akkor meg akartam halni, de már nem emlékszem magára az érzésre (bár néha addig gyötröm magam, amíg legalább annyira nem szenvedek, mint anno.. T.T)

Indíttatásom kimerül abban, hogy lassan egy éve intettem búcsút az "esőfelhő"-korszaknak. Szóval tessék, szánakozzatok/sírjatok/röhögjetek rajta(m), vagy akár maradjatok hótt közömbösek, akkor is helyénvalónak és értelmesnek érzem, hogy ezt itt és most közzétegyem.

"Csak bámultam a képed…
Olyan kurva nagy ez a végtelen,
Egyszer majd elfelejtelek téged,
És nem fog fájni fejem.
De most még téged látlak"

utálom a karácsonyt...
-.-"

"Álomba tudlak ringatni, de ne hidd, hogy igaz amit teszek. Nem ismersz, és nem is fogom, hagyni, hogy ez megváltozzon. A szívem jégből van, te nem fogod tudni felolvasztani. Álmodsz édes, s én közben kést szorítok torkodhoz, nézem, ahogy rémülettel kipattan szemed. Csak annyit mondok: ne bízz meg bennem."

ami van, az nem elég jó...
ami nincs, az meg nagyon kéne...
ebbe fogok én beleőrülni...

nyááh...
ketté szakadok...
éljen az igazságos sors a böszme, nyakatekert, fölösleges kanyaraival!

"Now you'll never see
What you've done to me
You can take back your memories
They're no good to me
And here's all your lies
You can look me in the eyes
With the sad, sad look
That you wear so well"

elegem van belőletek...
de nagyon...
:'(

jó volt a "szánkózás"...
úgy szétfagyott a kezem, hogy még most is fáj. elegem van... /valószínűleg, ha nem lettem volna ennyire depis, biztos nem így reagálom le a Hanna gyökérségét/

visszasírom azokat az időket néha, amikor még nem volt fb, és nem voltak képek, amik tönkre tennék a napom...

hiányzol...

jobban jártunk így, Hanna, hidd el...

Az élet néha leterít, de csak rajtad áll, hogy ki fekszik rád és hogyan.

"...Őrlángra tettél engem
Elhagytál megértettem
Ösztön csak a szerelem
Gyengeség villamosság

Ópium hozz álmokat
Lepkeszárnyú délibáb
Minden egyes pillanat
A boldogság ágyra jár..."

én meg itt ülök, és a fél lelkem eladnám, ha egy régi szombat délutánt teremthetnék ennek az elkefélt csütörtöknek a helyébe... 

mindenkinek hiányzik valaki... /és egy link/

elegem van, hát alszom egyet, abban a hiszemben, hogy holnap már minden szebb lesz...
pedig nagyon nem.

legszívesebben kirohannék, és szarrá áznék, sikítozva, őrjöngve..
ehelyett itt ülök és kockulok -.-"
és még eső sincs...
lelombozó T.T

mmmm...
szeretek szarrá ázni
leggingben, 3-számmal nagyobb pulcsiban és nemvízálló-tornacsukában
fenomenális.

"I hate everything about you
Why do I love you?!"

1. : sok-sok depi
2. : jó zenei stílus
3. : mindig számíthatunk egymásra xD (by: Gergő)

gyááá.. ez a mocsok nagy üresség az agyamra megy, mintha méteres lyuk tátongana rajtam.. és nincs ellenszer
hiába kucorodom össze, nem segít, csak várom, hogy elmúljon... /lol, ez nagyontré/

Az, hogy azt mondtam, ennél rosszabb már nem lehet, nem kihívás volt.

gyááh, olyan nyűgös vagyok, mint akinek jön a foga...

Mire azt hihetném, hogy túl tudtam lépni, megnyugodtam, stb, szembetalálkozom a képével, és megint megszakad a szívem...

Nyakig érő depiben csücsülök. Oh, yeah... /lol 2. ez méginkább tré. minek írogattam ki ilyen baromságokat? o.O/

vége /ez a szakítást és a kéthetes kapcsolat végét jelenti, gyengébbek kedvéért/

És akkor az azt megelőző pár napból, amikor már éreztem a viharfelhőket (mit viharfelhőket.. világvégét):

Felvettem a szivárványos, szerencsehozó karkötőm, belebújtam fekete pulcsimba, a csuklómra írtam a neved. De a karkötő most nem hozott szerencsét, a pulcsin már nem éreztem az illatodat, és a neved a csuklómon csak megnehezítette az egészet. Hiányzol...

Éskülönbenis.

Tsók

  Oké, beismerem, mielőtt fel tudnátok úgy igazán háborodni, Bécs gyönyörű, tele zseniálisabbnál zseniálisabb butikokkal, hogy az ember lánya fel se ocsúdik a Pimkie puszta látványának gyönyöréből, amikor belefut a 96. Claire's-be, de sok az ember. Nagyon. Persze, tudom, karácsonyi vásár van, de akkor is. Ennek ellenére zseniálisan kifolyt a kezeimből vagy 50 euró, a tervezett 30-as keret helyett, viszont zabálnivaló holmikat vettem, úgymint:
- Nirvana-s póló
- robotos nyaklánc
- Coca Cola-s ajakápoló, de kupakra hajazó csomagolásban, áccerűen zseniális, én meg szerelmes vagyok belé egészen (látod, még egy dolog)
- egy halom szörnyikés füli *-*
- Starbuck-os kávézás utáni cukor (apumnak)
- Starbuck-os karácsonyi muffin, ami mellesleg kegyetlenül jó volt
- néminemű kaja, hogy ne haljak éhen
- húgomnak karácsonyi meglepi

Ja, kb. ennyi.

Mellesleg ismé elkövettem a kötelező balfaszságaimat, bár a leglátványosabb kétségtelenül az volt, amikor a járda szélére telepített egy méteres fémoszlop-szerűséget a heveny kirakatbámulás közben magammal akartam sodorni, de az keményen kitartott és nem hagyta magát.
Lőttem pár képet a kedvesdrágaosztálytársaimról (ez itt négy különböző link), miközben egymásnak, nekem és úgy egyáltalán, minden arrafelé vetődőnek pózoltak, de nem tetszett nekik, amikor suttyomban akartam pillanatfotókat csinálni. Azok 1000x jobbak. Mindegy.
Én, a zseni, természetesen a magasnak nem mondható magassarkú csizmámban mentem (legalább egyszer az életbe nézzek ki valahogy normálisan), úgyhogy a lábam még mindig fáj, viszont megtanultam tornacipőn kívül más topánban is menni.

Különben meg halálosan boldog vagyok. Végre esik az eső. Kifejezetten hiányzott már. Ahogy Balázs is, főleg most, mert boldog vagyok, csakhogy ne lehessen teljes a boldogságom, bár az érzés, hogy még mindig hiányzik, inkább megnyugtató.
Szeretlek!

Tsók

Ui.:

Uii.: mióta szeretem én ennyire az AC/DC-t? o.O
 

 Ez a kérdés fateromtól származik, akinek anno 100x kellett leírnia, hogy "miért nyúl a nyúl?", mert a padtársával ezen szakadtak bioszon (régesrégegymesszigalaxisban). Nekem meg kellett valami cím.

Különben is:
"I'm so happy, 'cause today I found my friends. They're in my head."

Helyzetjelentés:
Háttkérem, én mocsok büszke vagyok magamra, mer' lezajlott az OB Zalaegerszegen, oszt' első lettem, másrészt pedig 3 pont híján fullos (!) matek témazárót adtam be - magyarul csak négyest kaptam. És most fogjátok be a szemeteket, CC-egoizmus következik: kurvára zseniális vagyok.
Persze az ilyen örömök is megfakulnak, előbb, vagy utóbb. Inkább előbb. Ez így önmagában nem is lenne halálos, de mindig találok valami lélekmarcangolót, máskülönben miről írnék posztot?
Egy jóideje képes voltam elsiklani az apróbb bosszúságok felett, mert belülről ragyogtam, a hétvégék emlékei, a tudat, hogy szeret, fűtött-melegített, mint egy puha takaró/ölelés/csók/stb. Bár ez nem változtatott az attitűdjeimen, a felszín ugyanolyan komor volt, mégis, kiválóan elszórakoztam rajtatok, csöndesen mosolyogva. Aztán puff, a rózsaszín köd lelécelt, de még annyit se mondott, hogy "Befelhősült". Nem volt olyan cukorhabos a hétvégém, mint amihez hozzászoktam, hiába volt példa boldogító jelenetekre, azok csak ilyen teamécses-lángok, amiktől még lazán kockásra fagyhatok, és tényleg a rosszak vannak túlsúlyban. Bár, ha az átlagnapjaimat nézem, ahhoz képest meg bőven jó volt, de a többi közös hétvégékkel összevetve elég nagy koppanás. Úgyhogy most fázik a lelkem, de mocskosul. És még fázni is fog egy darabig, mert kaptam 3 hét, nem egészen hivatalos szobafogságot (ezt értsétek úgy, hogy anyám még akár meg is könyörülhet rajtam), ami nem csak kizárja a jövő hétvégi találkozást Vele, hanem a szülinapozást is az összes létező emberi (vagy nagyrészt emberi) lénnyel, akivel hajlandó lennék babazsúrozni. Tehát itthon ünneplem majd az egyáltalán nem várt, kibaszott 17. évfordulóját annak a napnak, hogy világra jöttem.

Segáz.

Legalább 26-án (már amennyiben nem szakad a nyakunkba ismét az egyiptomi hét csapás magyar, budget kiadása) előadhatjuk a kifejezetten ilyen alkalmakra tartogatott, kegyetlenül szirupos, "iszonyatosanhiányoztálmertnagyonrégenláttalak"-összeborulásunkat, ami 10 perces, fojtogatós ölelésből áll, megfűszerezve némi gyönyörködő, csodálkozó, roppant értelmes nézéssel, amikor elengedjük egymást, hogy aztán újra kezdődjön a fojtogatás, miután kinézegettük magunkat.
Akkor majd természetes helyreáll a lelki békém, de addig kollektívan komorkodunk. Ő azért, mert "milyen rohadtul hosszú is ez a három hét", én meg a lelkemben tanyát vert komor esőfelhőket próbálom szétoszlatni lyukas légycsapóval, közben pedig kínomban vigyorgok.
Legközelebb akkor lesz helyzetjelentés, ha a felhők arrébbpofátlankodták magukat. Addig nem, nincs értelme. (Semminek nincs értelme.)

Végezetül pedig:

Talán még nem volt.

Tsók

Ui.: ez már a javított kiadás, az elsőt a törifüzet hátuljába körmöltem le, de szinte csak a tartalom egyezik. Napról napra változik a látószög. Napról napra lesz jobb és rosszabb.

Uii.: ha végre feltalálják az időutazást, akkor az első dolgom lesz venni egy üveg vodkát és elcsattogni így édeskettesben egy Nirvana koncertre.

Uiii.: Fázik. Fázik a lelkem. Nagyon.

Sokadik i az Ui.-ban:

"ez tiszta 30y

de ez frissebb
a 30y is zseniális
csak ez mégjobb *-*
és depisebb
a 30y a legszomorúbb dolgokat is boldog hangon énekli
ez meg mindent olyan memety-komoran, -beletörődősen

:)

ahogy szól a gitár az elején, meg a dobnak és a srác énekének a ritmusa, pont arra az érzésre emlékeztet, amit minden nap érzek, amikor már fáradt vagyok, és elegem van, de mégse depizek be, mert itt vagytok nekem ti; érzem, ahogy sodródom szépen előre az életben, ha akarom, ha nem, közben a nyakamban cipelt terheket hol elhagyom menet közben befejezetlenül, vagy csak cipelem előre, amíg elviselhetetlenül nehéz nem lesz. a szöveg pedig rátok emlékeztet, elsősorban rád, a balázsra, meg a többiekre, és hogy milyen kibaszott szerencsés vagyok, és bár nem leszek tiszta hepi, de legalább a lelkem könnyebb kicsit
hoppá
kisregény :FD
mindegy
szóval ilyesmit érzek, nagyon tömören, amikor ezt a számot hallgatom
nyáá

ez aranyos ^^
xD

de amúgy annyira fennkölt lett, hogy kiteszem blogra :D"

A szám természetesen a Fél világon, amibe még mindig majdnem annyira szerelmes vagyok, mint abba a lehetetlen személybe, aki éppen 11 hónapja hagyja, hogy szeressem, mármint hogy viszont, mert előtte ez elég egyoldalú dolog volt részemről ugyebár :D

Tsók

Update: agymenésem fázisai: 1. fázis: féltékeny voltam (én, igen, én. hát mégis megtörtént, pedig nem hittem volna.) 2. fázis: megutáltam. 3. fázis: próbáltam szépet keresni benne, jót, ahogy mindig mindenkiben próbálom a szépet látni és a jót, ez szintén elbaszottságomat bizonyítja. egyszerűen nem akarok senkit se utálni, a szó az "akar"-on van. 4. fázis: bár homály, miért, de felugrott egy képe, nekem meg a gyomortartalmam, enyhe hányingerhez hasonlatos érzést kelt bennem újabban az általa produkált művigyor, amiről sokáig azt hittem, hogy igazi, és ölni tudtam volna érte, ha én is tudnék olyat, (mert nekem csak a komor arc áll jól, ennek ellenére ezerszer többet vigyorgok, újabb logikátlanság á la memety), és most, hogy megvilágosodtam, egészen taszít a profilja alapján kialakított kép.

Update 2.: felszólításomra, miszerint vagy hallgassa csöndben a nyifogásom, vagy pedig ha zavarja, szóljon rám, Gergő szimplán egy "akkor fogd be :D"-vel reagált én pedig felhomályosodtam, miszerint kiborulásom teljesen fölösleges volt - megint. Bár a havasi jeti kialvatlanfejű kishúgának és egy deviáns csernobili-menekült, lelkimutáns, albínó pszichopatának vagyok furcsa vegyüléke, még mindig én vagyok kinn, mint a "párja", ezt a kegyet pedig biztos nem véletlenül érdemeltem ki, szóval tényleg befogtam. ^^

- a telefonom;
- a sapkám
- a répás fülim
- a sötét csillagos fülim
- és a töltőm is.

Ellenben van egy baglyos nyakláncom :D
Mielőtt még jobban összekutyulnék mindenkit, a történet ott kezdődik, hogy megint Győrben voltam. Hogy hogy jutottam el odáig, rendkívül memetyes. A 7-es vonatot természetesen lekéstem 2 teljes perccel, úgyhogy mehettem a 9-es IC-vel. Igen ám, csak hogy ez a drága nem egészen győri, hanem a környéken lakik, a buszok menetrendje pedig rettentően retard, ráadásul még ő is elaludt - ezen idiótizmusok összjátéka eredményezte az, hogy másfél órán keresztül sétálgattam fel és alá a vasúton. Kellemesen kockásra fagyva agyilag és fizikailag egyaránt, a gyomromban halálos görccsel (már nem zöld, mitől fóbiáztam) adtuk elő déltájban a jól megszokott hollywood-i összeborulós jelenetünket. Először kölcsönösen megfojtottuk a másikat az ölelésünkkel, majd a szorongatástól pihegve forrtunk össze "Hiányoztál"-csókban. Ja, bejött az élet *lekopogja*.

Különben meg azért is bejött az élet, mert a poszthoz most este a végső ihletet a csilis-párizsis, dijoni mustáros, csilipelyhes, vajas, őrölt tarkaborsos, kukoricás kenyér hozzáadásával készült melegszenya adta meg. Amikor kiörvendeztük magunkat, elmásztunk a Mozart Café-ig. Én ettem egy zseniális dobostortát, ő meg megtalálta a no.2-es kedvenc kávéját, valami... Gőzöm sincs, mi volt a neve, csak a megjegyzésem ugrik be, miszerint az orosz burzsoázia macskái is ilyet isznak reggelente. Fenenagy boldogságomban mindenfelé tekintgettem, kapaszkodót keresve, mert olyan héliumosan pihekönnyűnek éreztem magam, hogy féltem, elrepülök, amikor kijelentette, hogy sugárzik a szemem. Én meg természetesen túlságosan olvadoztam ettől a kijelentéstől ahhoz, hogy a jól megszokott cinizmussal mondhassam, ez biztos Csernobil utóhatása.
Kávé után az Árkádba buszoztunk (két megállót!), ő végigrángatott az egészen, én meg megtaláltam álmaim nyakláncát a legeslegzseniálisabb boltban (Claire's), egy baglyos órát, aminek a szárnyait lehajtva előbukkan a számlap. Gyönyörűséges. Bár mocsok nagy sikere van, mindenki azt kérdezni, hogy az Avonból rendeltem-e. Nembazdmeg T.T (Mellesleg még mindig vérzik a szívem a bajuszos dupla-gyűrűért, amiről lebeszéltél.)

Bár kedvesem próbálta hősiesen tűrni a megpróbáltatásokat és őrült, "újiszten, oda nézz, de gyönyörűséges"-visongásomat, fél 4-kor már rángatott bőszen kifele. Kiváló ürügye volt, egy haverjának ígérte meg, hogy elmegyünk forraltborozni. Természetesen a srác nem volt sehol, mert a kezére ráesett egy kocsi o.O Ez úgy történhetett meg, hogy téligumit cserélt a faterjával, az emelőrúd eltörött(?) és ráhajlott a kezére. Vagy valami ilyesmi. Hogy amíg várunk rá, ne fagyjunk kockásra, beültünk a Koziba melegedni, hatóra tájt felbukkant a srác is, így több tonna szeretetteljes oltogatás után elindultunk felkutatni Győr legjobb forralt borosát. Közben beesett (szó szerint) az Ati is, akinek másodízben is be lettem mutatva, merthogy Balázs szülinapján már találkoztunk, de természetesen egyikünk sem emlékezett a másik nevére. Segáz.
Rájöttem, hogy még mindig undorodom az alkoholtól, ezt a Gergő babazsúrjának tudom be, úgyhogy suttyomban poharat cseréltünk, így mindenki jól járt.
Kicsivel később mocsokfáradtan estünk haza hozzájuk, nem tudom, hogy ebből következik-e, de végre egyszer kipihenten ébredtem mellette, pedig most se aludtam többet a szokottnál. Vasárnap egész napos baromkodás után este szállunk fel a buszra, hogy visszamenjünk Győrbe. Pár boldog, hozzábújós, "szeretlek"-ezős perc után valamiért eszembe jutott a telefonom. Aztán, hogy ott hagytam. Megjegyzem, az utolsó vonattal kívántam távozni, tehát két verzióm volt: a: leszállunk, és hétfőn hajnalban jövök vissza; b: egy hétig kihúzom telefon nélkül. Teljes sokk, a szokásos fázisokkal:
1.: "Ott. Hagytam. A. Telefonom." - ezt vagy 20x ismételtem el egymás után, de nem bírtam feldolgozni az információt.
2.: tátogás, légszomj, üveges tekintet, semmibe meredés - információfeldolgozás folyamatban.
3.: végül csak előbukkant egy-két retardált könnycsepp dühömben, hogy hogy lehetek ennyire debil - információ feldolgozva.
Mert ha nincs telefonom, akkor:
- nincs telefonálgatás Balázzsal
- nincs zene
- nincs ébresztőóra
- nincs számológép
- nincsenek jegyzetek
- nem tudok jóéjt-sms-t küldeni
- se vh-t
- nem tudom meg időben, ha hívnak mosodázni
- anyámékat nem érem el
- ők se engem
- megszűnik a kommunikáció a Gergővel is valamilyen szinten.

Hogy mit csinálok nélküle ezen a héten, halovány lila gőzöm sincs, de legalább Apa adott valami alaptelefont pótlékként. Segáz.

Végül pedig:

Valamelyik nap megint a Zombieland ment az HBO-n, én pedig felismertem a nyitószámot, már a gitárról is, és kimondhatatlanul büszke voltam magamra, mert ezt a számukat igazából nem ismerem.

...csak butított módban.

Nem megy sehogy se ez a posztolás. Ihlet van, téma van, de hideg is, ez pedig elveszi a kedvem, ami szintén nélkülözhetetlen komponense minden valamirevaló bejegyzésnek.

Stornózva az előbbi két sor, mert Dizsonka megint megmosolyogtatott. Valahogy így:
"-ellophatom a szemedet az szádat meg a hajadat?
-minek az neked?
-mert tetszenek :$
-iistenem, deédes vagy *-*" 

Úgyhogy most meg vagyok hatva, oda meg vissza, még ha ez teljesen ártatlan kis semmiség, akkor is zabálnivaló. Mint az édes pogácsa.

Buta blog.hu nem engedte középre pakolnom azt a gyönyörűséget ott lejjebb, pedig ezzel akartam nyitni. Segáz. Az újonnan kialakult helyzethez éppen passzol. Ami mellesleg megjegyzem, elég bizarr, de egyben valami furcsa, új szabadságérzettel is jár.

"Ha learatnak nem lesz belőlem más
úgy ahogy belőled sem lehet
én a szára vagyok te a búzakalász"

Csak hogy tudjátok, miről van szó: