A hír rövid, a stílus szenvtelen.

Elköltöztem!

Kinőttem, meguntam, lerongyoltam, kevesellem, sokallom, meg úgy egyáltalán és különben is.

Akit érdekel egy új, sokkal szeretni valóbb, kinézetét, funkcióit, kényelmét, áttekinthetőségét, sokrétűségét illetően egyértelműen klasszisokkal faszányosabb blog, az ide kattint:

http://memety.tumblr.com/

Iigen, itt ez az utcsó posztom.

Tsók. Végleg.

Ui.: sokat töprengtem rajta - már nem azon, hogy költözzek-e, az tényleg a pillanat műve volt és nem került két óra munkámba se megbarákozni az új dizájnnal -, hogy írjak-e szép hosszú búcsúbeszédet, elérzékenyülőset, statisztikákat, napokat, posztmennyiségeket felsorolva. De: minek?! Kit érdekel?
Inkább kígyóként rázom le undorodva, sietősen a régi bőrt, hogy az újban gyönyörködhessek. Tényleg sokkal jobb. És tényleg kinőttem ezt.
De elismerem, hogy születtek itt jó posztok, azokat majd átmentem, egyet-kettőt. Ha netán valaki rászánná magát és kommentben, fb-on üzenet formájában megemlítené, hogy neki melyik volt az a poszt, ami tetszett/korszakalkotónak találja/visszarángatta az önsajnálat/önutálat/öngyilkosság/önbizalom/akármi széléről, akkor annak roppantmód örülnék, mert ha nem nézek föl ide, egy idő után biztos inaktiválják, aztán törlik és akkor oda az egész.

...vagy meghülyült az rendszer és azért dob ki ilyen mókás statisztikákat?

Mindenesetre puszi a hasatokra, a memety-blog hűséges olvasóinak járó nagykeresztet pedig majd postázom.
(Hülyeséget félretéve; ti tényleg úgy gondoljátok, hogy érdemes elolvasni ezt a nagytucat marhaságot? o.O)

A megrökönyödés után némi aktualitás, plusz néhány dA-os képlink a Balázsnak készített reggelikről. (Figyelmeztetés; a képek megtekintése során a fokozódó nyáltermelés következtében történő billentyű-összenyálazásért, ill. az ebből adódó károkért nem vagyok hajlandó felelősséget vállalni. Továbbá; éhesek, diétázók, kismamák, szívbetegek, cukorbetegek és idióták érdeklődjenek orvosuknál, gyógyszerészüknél a témáról a képek megtekintése előtt.)

Hétvégén Balázsoztam (ahh, minő váratlan fordulat!), a hét eleji borongós, Balázs Ausztriában tartózkodása miatt a fb-ra korlátozódó (helyenként majdnem-szakításba torkolló) bájcsevejt meg sem említettük hétvégi jókedvünkben, viszont olyat csináltunk, amit már régen. Jövő-jövő héten végre sor kerül az oly' sokat emlegetett közös nyaralásunkra, bár nem kettesben és nem egy hétre, ellenben a barátaival és három napra, ingyen szállással, ami azért elég jó dolog. (Nem bírok kihagyni egy egészen aprócska utalást; Balázs, szilvásbukta? Kivételesen nem a Schimán-videóra gondolok.)
Tegnap összehoztam szívem csücskeit egy parkban sörözésre, Gergőnek és Pikának, ill. Balázsnak mutattam be az Alfát, most már mindenki ismer mindenkit, ahogy elnéztem, be is fogadták a klánba, bár kissé lassan oldódott a hangulat. Harcoltunk különböző verziós fénykard-alkalmazásokkal, kielemeztük a FartFartFart alkalmazásban található különböző finghangokat, Pikának ismét előjött a tuctuc-zene hóbortja, leszólták Mansont és hümmögtek a Nirvanára, Nomy ellenben nagyon ott van a szeren, Alfát pedig megfojtom, amiért ingyen megy Szigetre, bár dolgozni, de megy és ott lesz a Sum41-on.
Kemény jövő és jövő-jövő hétnek nézek elébe; holnaptól péntekig gyakszi, péntek este Gergőzök, aztán hazakóválygok valami reggeli busszal és egyből vonatozunk is a Balatonra Hugiccal. Vasárnap estére hazaesek, mosok, pakolok, hétfőn vissza a Balatonra, de máshová. Szerdán haza, mosok, pakolok, csütörtök reggel indulunk *****-be (hogy hova és miért, csak később részletezhetem), szombatig maradok, hazamegyek, mosok, pakolok, vasárnap délután-este-éjjel Alterába.

Lö (lő) képlinkek:
http://saucysaturday.deviantart.com/#/d56l8g0
http://saucysaturday.deviantart.com/#/d56l88r
http://saucysaturday.deviantart.com/#/d56l9i0

Tsók

Ui.: még mindig egy kibaszott ló vagyok és nem tudom túltenni magam a szerdai kretén-faktoron. ("Sose szabad fullba' nyomni a kretént." ).

Iigen, teljességgel tisztában vagyok vele, hogy mocskosul régen pötyögtem új posztot, de basszus, így rápillantva a statisztikákra, még csak meg se zuhant a látogatók száma... o.O Lehetséges, hogy szerény olvasóközönségem érdeklődését sokkal inkább felcsigázza az új posztra szomjazás kínja (látszik, hogy kiestem a gyakorlatból, ez is megint kurva értelmes mondat lett; mindegy, aki akarja, úgyis megfejti), mint hogy nap mint nap produkálok egy posztot.

Az előző rész/egy hónap tartalmából:
- legyőztem a strandfóbiámat. Merthogy volt strandfóbiám, amit nagyjából így lehetne definiálni: zavarba hozott és kellemetlenül érintett, hogy gyakorlatilag fehérneműnek megfelelő nagyságú ruhadarabokban kell flangálnom egy tucat vadidegen előtt, akik meg is bámultak annak rendje és módja szerint. Ez eredhet az önértékelési zavaraimból is, vagy abból, hogy szimplán hülye vagyok. Mindegy, Balázs egómra roppant áldásos hatású szeretgetésének köszönhetően már nem zavar - annyira. De még mindig vigyorgok idétlenül, mint a tejbepapi; mert pirulni ugyebár nem tudok.
- megkaptam az Xperia-mat (ikszpériámat/xpériámat - nem tudom, melyik néz ki idiótábban?), majd azzal a lendülettel el is hagytam az Ikeában vasárnap, amikor Pesten jártunk (erről majd lejjebb); ezúton is puszi a hasadra, drága-drága srác az étterem kasszájából, amiért még időben, más előtt megtaláltad, és nem vágtad zsebre :3
- ja, a fentebb emlegetett telefon a Béla nevet kapta a keresztségben, ezentúl így fogom emlegetni - merthogy fogom még emlegetni. ("Bélabaszdmeg, én nem azt akartam megnyitni! Apaa, Béla megint gyökér...")
- átmentem kémiából, ez bővebb taglalást nem is igényel. Hiphiphurrá, örvendjen mindenki.
- voltam Pesten kiccsaládom apás kiadásával (ez Apát, a párját, az ő lányát, hugicát, meg engem fed), én félig elhagytam a xikszpérijámat (ez visz minden eddigi verziót), Hugic a kocsit lopatta el félig - ez alatt azt szeretném, ha értenétek, hogy csontra lehúzva hagyta a hátsó ablakot egy forgalmasabb utcában. Fél órával, felfrissített franciatudással (merthogy velünk együtt vonult be a kajáldába második ukrán front francia iskolás kirándulócsoport (ezek se normálisak, hogy Pestre jönnek kirándulni..) kiadása), és egy rakat megmaradt Burger Kinges üdítővel később kollektíven kaptunk agyfaszt a mulasztásán és a tényen, hogy a kocsi teljesen érintetlen. Nagyon szeretnek minket az égiek.
- tehát voltam KFC-en, Burger Kingben, Ikeában, Premier outletben, Arena Plázában, Szépművészetiben a Fotóművészet születése c. kiállításon, Aquaworld-ben, Vidámparkban éjszaka, plusz a Tranzit Art Café-ban, ami aaannyira édesen, kreatívan van berendezve, hogy teljesen magamon kívül voltam a gyönyörűségtől. Ittatok már ristretto-t? Állati finom, persze csak ha szeretitek a rövid, tömény feketéket. Semmi cullang, semmi fölösleges víz, csak maga a kávé, mindent kitöltően és áthatóan.

Voltam a Medve-szurdokban is, a képeket érdemes megnézni dA-n, mert a hely egyszerűen hihetetlenül álomszép, olyan mintha Tolkien mesevilága kelt volna életre (feltéve, hogy van a sztorik helyszínei között ennyire élettől ordítóan, harsányan, vibrálóan zöld elvarázsolt erdő). A képeket ITT találjátok.
Vicceltem. Igazából ITT vannak.
- Tegnap Gergővel és a többiekkel strandoltam a helyi pancsolóban, megint megdobtad kicsit az életkedvem. Jaaaa, fontos információ: ismét Balázs hathatós közreműködésének köszönhetően kibékültünk :) Sőt, az hagyján, hogy kibékültünk, de most még sokkal jobb a  - nem tudok rá jobb szót, bocsi - kapcsolatunk, mint anno, amikor pátyolgatta a sárba tiport lelkivilágomat.
- továbbá, túléltem ismét egy osztálykirándulást és Hannával is rendeztük a viszonyt - azt, hagyjuk, hogy hogyan, de a lényeg, hogy nincs több lélekszaggató gyűlölködés.
- voltam fenn Győrben, sörsörsör, kevés kaja és sok alvás, ez nem túl egészséges, ellenben roppant élvezetes életmód. Összefutottam a haverjaival is (akkor is sort kerítek arra a masszázsra, blöö.), nyálcsorgató beszámolót kaptam a VOLT-ról, bár el nem mennék semmi pénzért, mégis, utána volt bennem egy kis vágyakozás a fesztivál után (szerencsére már kiöltem magamból).
- most és jövő héten pedig gyakszin leszek. Egészen gyilkos, hogy fél 5-kor kelek, és fél 12-ig legalább benn rohadok a negyven-egynéhányfokos üzemben, de ami nem öl meg, az megerősít ugyebár. Plusz legalább szocializálódom egy kicsit és nem otthon rohadok.

Dióhéjban ennyi, újabb ígéretet teszek a rendszeres posztolásra, most viszont tipli van, mert holnap is korán kelek és muszáj valamit aludni is.

Ez már biztos volt, de piszok régen és még mindig piszkosul szeretem.

Tsók

Ui.: "...egy kibaszott ló vagyok."

 Ne számítsatok tartalmas posztra, csak egy szám erejéig ugrottam fel, holnapra tervezek egy tisztességes méretű helyzetjelentést az összes (nagyjából) aktuális hülyeséggel.

EZMI?!

+1, mert van jó pár normális számuk is.

Tsók

Ui.: errefelé újabban a tűzoltóautók is személyiségzavarosak.

 Sokat töprengtem rajta, mi lenne az a szám, amire lelke-hagyott, kihűlt testem porát szerteszét szórjátok.

Ez.

...something in the way.

Tsók

  Éljenek a halvány reménysugarak, a szeretni örökké tudó emberek és Bubó a megdönthetetlen optimizmusával.

- és veled mi a helyzet?
- Gergővel most békülünk...
 illetve kísérletet tett rá
 Balázs az ágyban döglik már és Comedy-t néz
 én meg az új kispárnámat ölelgetem a gép előtt 
 ja, kb ennyi ^^
- ja mert össze kaptatok? hogy mellőz?
- jaa.. :/
- nem kell orrot lógatni
 majd kibékültök
- imádom, hogy ilyen optimista vagy ^^
- pesszimistán savanyú az élet :D
 bár csalódni is szar,de előtte legalább jó volt:DD
 https://www.youtube.com/watch?v=A7ry4cx6HfY&ob=av2e
- jaaaaj Bubó :3
- most túl bölcsnek tűnök..

Tsók

 Édes, békés elmúlást; gyönyörű, bánatos hervadást óhajtok.
Aludni. Száz évig.
Látni, ahogy lágyan és puhán szikrázik bennem az élet halvány, utolsó sóhaja.
Hallani, ahogy végleg kiölik belőlem a lelket.
Kilépni időből, térből, megállni egy pillanatra és a pillanatban benne ragadni.
Csöndet, magányt, békét.
Megnémulni, esőben ázni, eső utáni felhőket fényképezni, éhezni és virrasztani.
Újra meg újra átélni azt a mennyei pillanatot, amikor végre végignyúlhatok a párnámon, érezni és örülni neki, hogy túléltem egy napot és eljutottam az ágyig.
Csöndben, észrevétlenül elhullani.

A pill to make you numb
A pill to make you dumb

Tsók

Ui.: http://saucysaturday.deviantart.com/#/d51285f

 Pedig nem is ittam. De már nem látok csúszik, szét a világ, mert valami láthatatlan vadállat beletolt egy-egy százasszöget a halántékomba mindkét oldalról.

*baszdmegmindjártidehányokmiértfájennyireafejem?!*

Namindegy. A tulajdonképpeni ok, amiért rászántam magam a posztírásra, csak ez a kis szösszenet:

"-...bár nekem a mostani best of a bosszúállók
- Ha nem azt mondod hogy a képregény, akkor szétverem a fejed egy féltéglákkal töltött hagymás-zsákkal.
- Ahhoz előbb el kéne jönnöd."

Tsók

Ui: amúgy Silk Cut, köszi, hogy lefordítod azokat a vicceket, és nem nekem kell barchobáznom a Google Translate-tel.

Statisztikailag 4ből 1 férfi meleg.
Remélem a haverok közül Michael az.
Állati cuki.

Egy:

Kettő:

Vagy mégse. Nem, nem fogok köszöngetni, mert ez a pár sor is sokadik nekifutás (Backspace és újrapötyögés) eredménye; nincs ihlet. De itt van a két videó, főként a második; lehet gondolkodni. Nekem is komoly önkép-zavaraim voltak/vannak és nem azt mondom, hogy fúú, hát ez most engem megváltott, szebb/jobb/magabiztosabb/bármi lettem tőle, de megmosolyogtat.

Különben vasárnap óta akarok regélni Balázs ballagásáról, de vagy időnek, vagy ihletnek, vagy mindkettőnek híján voltam, most meg kedvem nincs, szóval halott ügy.
Tömören összefoglalva istenien éreztem magam, Szemere lett az új Szőce, találtam egy új Gergőt (Balázs unokatesója), akivel ezalatt a három nap alatt többet kommunikáltam, mint a másikkal összesen együtt éve (nem a néhai fb-os beszélgetésekre gondolok, hanem amikor a nyakán lógtam egy-egy délután alkalmával és mindketten kukán bámultunk, mert már nem igazán volt mondanivalónk a másiknak) és úgy egyáltalán; kész felüdülés volt kicsit olyan emberek között lenni, akik szeretnek (vagy ha nem is szeretnek, de elfogadnak és emberszámba vesznek).
Ennek éles ellenpéldája a mai gyakorlat, mert igazi híró módjára (vagy csak csökkenteni akartam a karmikus tartozásaimat?) megmentettem egy csajt a rettenetes, kegyetlen, kőbunkó, alpári, böszme, szánalmas, gyerekes, stb. osztálytársaimnak nevezett evolúciós szakadékként definiálható srácoktól. Szegény lányt már kockásra szadizták, én meg eluntam és puszta felebaráti szeretetből felajánlottam, hogy cseréljünk, így ő a sütők (hivatalosabban vetős részleg) helyett mehetett finomsütiket gyártani (pl. kakaós-, pizzáscsiga, rétes, túróstáska, társaik).
Hogy az a két barom percenként tett kísérletet oltogatásra, beszólogatásra, lökködtek, ugráltattak, szopattak, mosolyogva fogadtam és nevettem velük együtt. De azt, hogy tök idegen csaj, akinek a nevét is csak ma tudtam meg, az üzemben láttam vagy kétszer összesen, miért undorodik tőlem látványosan, fel nem foghatom.
"- Ó, istenem, mivel érdemeltem ki, hogy ezt küldd ide vetésre?!"
"- Sztike cseréljünk már helyet, én nem leszek mellette!"
"- Baszd meg, csináld már gyorsabban, gyp-s vagy, vagy mi a picsa?"
"- Ez a csaj kurva buta, nem?"

És sorolhatnám.

De ennek ellenére sem vertem a fejét a falba a hajánál fogva, hogy felismerhetetlenségig torzuljon az arca (elvégre nem kicsit derogál nekem az erőszakos problémakezelés). A sokadik beszólás után is csak annyit kérdeztem meg tőle, hogy tulajdonképpen és úgy istenigazából mi baja van éppen velem, mert még csak nem is ismerem; és annyit el is értem, hogy lehalkította magát, nekem ez pedig elég.

Nem, különben az egyetlen problémám a vetéssel (amikor a zsemléket-kenyereket a sütőbe vetjük), hogy eddig összesen kétszer voltam ott, ez kevés ahhoz, hogy megszerezzem a kellő rutint, amitől majd nem leszek állandóan láb alatt és tudni fogom, melyik munkafolyamat után mi jön, de ők ezt nem igazán akarták figyelembe venni.
Nem baj, a "megmentett" lány elég közel állt a síráshoz, nekem meg már se kottyan az ilyen mértékű szadizás. Ma is tettem valami jót.

Tsók

 A legkedvesebb piros nadrágom a szennyesben van bicikliolaj-foltosan. Meztelennek érzem magam nélküle. Még pancsolnom kéne, meg muffint sütnöm, meg rendet kéne raknom, plusz a motyómat össze, ezzel szemben a cuccaim szanaszét hevernek a szobában, életkedvnek pedig abszolút híján vagyok, mégse hívhatom föl azzal, hogy "jujjbocsimégsemegyek". Az olyan Gergős lenne. (Hahh.) Ááááhpfú, kötelet, de azonnal! 

A kritikus helyzetre való tekintettel természetesen egy előbb felfedezett Mansonnal traktállak titeket:

És különben is. Sugarrr!

Nincs tsók. Nem barátkozunk.