Apummal kollektíven marhulunk David Bowie-ra, visszatért az életkedvem, még mindig a Rockship az egyik legeslegkedvesebb filmem, és a zenéje is...

Rohadtul bánom azt az sms-t, de ki se láttam a fejemből a depi következtében, ráadásul fel sem hívhatom, mert akkor harmadszor csinálnék segget a számból két nap alatt, az pedig erős önutálathoz vezetne, tehát várok holnapig a bocsánatkéréssel. Az ilyen hirtelen mélyrepülések a legsötétebbek, magasról sokkal nagyobbat esik az ember ugyebár. Pedig tegnap délután-este egészen biztos voltam benne, hogy ha most kellőképpen ellazulnék, lótuszülésbe nyomorgatnám a suta póklábaimat és becsukott szemmel koncentrálnék valami nyugis tudatállapotban, biztos el tudtam volna szakadni a padlótól, hacsak néhány centire is. Ma a boldog-békés állapot boldog-őrült-idegbetegre cserélődött, mert végre megértettem, és megértette az osztály, hogy kell kiszámolni egy oldat német keménységi fokát, de ez csakis nekem köszönhető, mert kissé hangosan vitázva adtam a tudtára a tanárnak, hogy ezt mi k*rvára nem értjük. Az idegbetegség meg azért, mert gyáva/bölcs/lusta/fáradt vagyok már ahhoz, hogy közöljem a nyűgöm, habár én is éppen ettől rettegek, hogy kevésbé tolerálható, esetleg elviselhetetlen dolgaimat a barátaim, kedvesem nem róják fel nekem az elején, hanem kíméletnek hitt ostobaságból magukba fojtva zsörtölődnek, mígnem a tűrésből kifogyva szép halom, gondosan gyűjtögetett dühöt robbantanak rám. Ez a segget csinálok a számból no.2-es verziója. És a harmadik pedig, ha azt mondom, nem zavar, aztán rájövök, hogy de, rohadtul bosszant, de már nem szívhatom vissza, amit mondtam. Ám végül, csak kikívánkozott belőlem a mondanivaló, szaggatóan cinikus éllel. Nem vagyok büszke magamra, hiába került le rólam ennek a súlya, a következmény éppoly nyomasztó. Alaposan összekuszáltam a dolgokat, de holnapra minden szép lesz. Legalábbis ezzel a tudattal fekszem le.

Tsók

...te sem néznél folyton hátra"

"de mégis valami visszatart
a szíved ami pumpálva hajt
egyszer úgyis abbahagyja..."

Tisztában vagyok vele, hogy a "nirvánaista" szócskát bajosan találnám meg a spenótban, aka Magyar Értelmező Kéziszótár, de attól ilyen gazdag a magyar nyelv, hogy van egy két barom, aki szinonímaszótár-használat helyett inkább kitalál új szavakat.

De: a tegnap megkövetelte ezt, egészen vagy úgy este 7-8-ig, amikor is hosszas, és rendkívül kusza asszociációk eredményeképp rájöttem, hogy tévedtem. A pénz nem boldogít (pedig amikor a nő a kezembe nyomta a majd 21ezret tartalmazó borítékot a mosodában elkövetett fáradságos gürcölésem eredményeképp, majdnem felsírtam a gyönyörtől.) Aztán megkommunikáltam Balázzsal a nyűgöm telefonon majdnem 5 (tehát 20) percben, ettől teljesen helyreállt a lelki békém, olyannyira, hogy utána képes voltam még egy nem egészen rövid sms-t is írni valami témához teljesen nem illő hülyeségről.

És hogy a nap teljes legyen, folytatódott a csoda, immáron csütörtök délután óta teljesen jó kedvem van, nem számítva a tegnap esti mélyrepülést (köszi Áron, ez a forrócsokival és egyéb földi jókkal eltöltött időnek köszönhető), mert ma olyan bődületesen jól szórakoztam infón, hogy még az egyébként általam mélységesen megvetett visongva röhögést is produkáltam, a rettenetesen retardált rókáknak köszönhetően. Hogy kissé felhomályosítsam a dolgot, ma a Paint volt a menü, azzal kellett rajzolgatnunk, mert a 7-es Windowson nem egészen úgy néz ki a program, mint egyébként. Amikor már mindenki kívülről fújta az összes rohadt funkciót, a tanár kiadta feladatnak, hogy csináljunk szíveket, lévén, csupa lány van a csoportban. Végül következtek a rókák, amiből - van egy olyan sanda gyanúm - az enyém lett a legretardáltabb, de nem baj, én szeretem Gizit és elfogadom a másságát. Ha legközelebb beszabadulok, publikálom azt is, de most csak az elvont chibi felhőt tudtam kitenni fb-ra. Ha netalántán érdekelne valakit, akkor ide kattint és részese lehet a teljes megvilágosodásnak.

Különben meg iszonyatédes vagy ♥

Tsók

Update: teljesen véletlenül kihagytam a zenét, pedig mára egy igazi ínyencséget terveztem.
 

 Na éppen ennyire unatkozom, hogy sznoboidságom legerőteljesebb kinyilatkoztatása végett képes voltam jóbarátommal, a Google Translate-tel latinra fordíttatni a "gyilkos matek feladat" kifejezést, bár ez nyilván nem olyan elterjedt szállóige. Még.

Igazából 8 feladat vár rám a Zegységes Matematika Érettségi Feladatgyűjtemény 2-ből, én meg a lemeztöredezettségmentesítés mellé benyomtam némi RHCP-t, meg Metallicát, hogy véletlenül se unatkozzon szegény laptop. Ééés az Under The Bride úgy elvette a kedvem, hogy szívem szerint végignyúlnék a padlón, a szuperpuha pulcsim adta kényelmes melegben összegömbölyödnék és félálomban filozofálgatnék az élet gyönyörűségéről. Aztán felkelnék teljes fél perc múlva, mert nem bírok magammal, hogy letális mennyiségű mézes-hollandkakaóporos-fahéjas (hopp, azt ki kell hagynom, mert éppen nincs) darakását készítsek így ebéd után, mert iszonyatosan édességhiányom van, ez részben a szeretet- és Balázshiányból vezethető vissza.

Ehelyett publikálom ezt a posztot, lehalkítom a zenét és jókislány módjára nekiülök annak ***** mateknak, mert 1.: kell a gyakorlás, elvégre kedden témazáró; 2.: nem kell még egy karó; 3.: ha nem csinálom meg, nem csak, hogy karót kapok érte, de a dolgozatom is értékelhetetlen lesz -> duplán salto mortale.

Különben meg RHCP helyett, mert azt már biztos elsütöttem, kaptok inkább némi kanadai életérzést.

Bár én ezt a verziót hallgatom:

 Tsók

Ui.: vigyázz, reklám következik! Igen, már itt is. A végén még pénzt is fogok vele keresni. Nyaszóval. Kedvenc kis városkám egyik szeme fénye egy Ground Zero nevű zenekar. A szólógitáros - aki mellesleg jó haverom - úgy véli, ez egy nagyon népszerű blog sok-sok látogatóval, úgyhogy biztos teljesen célravezető az itt elhelyezett reklám. Én meg nem ábrándítom ki, mert rendes vagyok. Ééés hogy a kép teljes legyen, még berakok egy számot is, tessékszépen meghallgatni (=

Nyilván, a hang minősége elég ergya, de attól még nekem rohadtul tetszik ^^

Ha naaaagyon tetszett, akkor meg fb-on itt lehet lájkolni: https://www.facebook.com/GZofficial?sk=info

"te annyira édes kis elmebeteg vagy"
Pont így érzem magam.

Először is:
http://tekasztorik.blog.hu/2011/04/14/azok_a_boldok_szep_napok_eg_veled

És másodszor:
http://tekasztorik.blog.hu/2011/11/03/hanykor_holdkor 

Köszönjük meg széépen Soniának, amiért megosztotta velem ezt a gyönyörűséget, így téve lehetővé további megosztást.

És rátérve a tárgyra. Banditadrága barátom gyöngyszemei következnek.

"Ha 1 traktor 568 nap alatt kaszál le 51kg lekváros grill sütőt, akkor hány barkasz hoz el 4 németül beszélő krokodilt, aminek nincs haja és üvöltenek a samponokkal?"
"...alterrábán rájöttünk (hatalmas gondolkodás után), hogy a medve sok gyümölcsöt megeszik, ezáltal sok gyümölcs lesz benne.. mint tudjuk: a gyümölcs -> pálinka, ezért mi úgy gondoltuk, hogy biztos lehet úgy is pálinkát csinálni, hogy a medvét is kifőzzük:D így született meg a medvepálinka elmélete és múltkor brilliáns elmém rájött, hogy micimackó ráadásul sok mézet eszik, ezért belőle igazán minőségi mézes pálinkát lehetne főzni.
(...)
ráadásul kicsit eláztatta a táskáját páleszel a haverom, így csütörtökön a materkórán a füzetét szagolgattuk, mert pálesz illata volt (...) ha már kifolyt az illata ne vesszen kárba.. :D"

Szőcére emlékezve (ez az én agyrémem):
"régesrég, egy messzi-messzi galaxisban, de legalább is a tavalyi nyár szőcekempjén részt vett egy látens alkoholista leányzó. mivel a mértéket nem ismerte, szombat virradóra furcsa folt csodásította magát a tőzegeprek között. így lett a rókamoha..."
vagy valami ilyesmi.

Természetesen ma sem maradtok szám nélkül.
 

Végezetül pedig itt egy szárnyát bontogató bloggerina műve:
http://littlenie.blog.hu/2011/11/12/indula_mandula_2

Tsók

Ui.: imádom, hogy zaklatható vagy fbchaten az esetek 99%-ában. 

És akkor most írok valami posztra halványan hasonlító izét. - vagy legalábbis ezzel a gondolattal ültem  géphez, ahhoz képest csak rá egy órára sikerült eljutnom az adminig, hozzáteszem, most az új, béta verzióval barátkozom, hiszen nagyon fontos, hogy legyen újabb meg újabb kezelőfelület. Kinek, minek - passz.
Megint gyalog jöttem hazafelé. Szeretek sétálni, különösen suli után, mert átlagban kettőfele szabadulok meg attól a rakat retardálttól, és ilyentájt tele van minden emberekkel. Én meg nézelődöm. Ha az emberekre ráuntam, végignézem a kedvenc kirakataimat, holott pontosan tudom, hogy nincs semmi új, mert tegnap is megnéztem, sőt tegnapelőtt is, bár akkor épp csak egy pillantás erejéig, mert Balázst kifejezetten szórakoztatja, ha elrángathat a Converse-topánkák, gyönyörűséges Vagabondok, a Retro gatyók és egyéb finomságok elől. Mókás, mert ezen kívül csak az alvásból van vita; persze abszolút komolytalanul és könnyedén, de akkora a nyál- és giccstenger (nem, ez nem panaszkodás!), hogy szükség van rá.
Másrészt meg teljesen jogosan vagyok kiakadva. Hogy mi a rosseb készteti őt arra, hogy a szent hétvégi sokáigalvásomat rendszeresen tönkretegye, azt nem tudom. De vagy bökdösi a talpam, vagy csiklandoz, vagy máshogy zavarog. És amikor azt hinném, oké, vége, ennyi volt, és megkönnyebbülten sóhajtva fúrom a fejem a párnámba, bejelenti, hogy Most, Itt, Menten Éhen Hal és azonnal csináljak neki valami kaját. Hát nem édes? Annyira szeretem :)
Basszus, ez így nem állapot, hogy újabban minden posztot szerény személyének szentelek, persze, legalább Gergőnek nem lehet egy szava se, miszerint túl sok a depis poszt és túl kevés a boldog. Épp ezért megemlítek két gyöngyszemet, amit délután láttam. 1.: "Fordított világ" by Nagy Alekosz. 2.: Stohl őszintén. Hát kérdem én: ezek a szemetek a fűtésen kívül nem alkalmasak másra ugyebár, akkor miért nem égetik el egyből a fát? Miért szórnak ki fölöslegesen egy halom pénzt? Miért gyilkolják le a fákat?

Hogy ne maradjon ki a napi "tudom, hogy el vagyok baszva, de nagyon"-adag, ma bezártam két csajt az osztályba, mert pechemre hetes vagyok, bár gyűlölöm a pozícióm,  ráadásul még plusz adag anyázást is kapok érte az ofőtől, aki annyira gyűlöl, hogy a harmadik éve képtelen megjegyezni a nevemet. Egy percig erőlködött kétségbeesetten nézve, mutogatva rám, de csak akkor közöltem vele fagyos mosoly kíséretében a nevem, amikor feladta és rákérdezett.

Különben a kettővel ezelőtti bekezdéshez visszatérve:
"You make me wanna die
I'll never be good enough
You make me wanna die
And everything you love will burn up in the light
Every time I look inside your eyes
Make me wanna die"

Tsók 

 ...tudjátok, olyan igazi Kapcsoskönyv, majd írok bele minden szépet, szerelmet vallok bele, meg gyűlölködöm, ábrándozok, megfogadom a lehetetlen dolgokat, ígérek és lemondok. Az összes gondolata olyan fennkölt lesz és lenyűgöző, mintha nem is én írtam volna. Akkor majd biztosan regélek neki hosszú oldalakat rólad, mert mégiscsak te vagy az Első, sokféle értelmében a szónak és én erre büszke vagyok, mert nem akárki vagy és 10 hónap után se tudok olyat mondani, ami tényleg kellemetlen lenne, tudom ez nem olyan hosszú idő, de én annak érzem mégis. Hacsak azt nem, hogy sose hagysz aludni sokáig és nem hordhatok magassarkút melletted, de ezek édes, zabálnivaló hibaszerűségek és nem is hiszem, hogy valaha leszek magassarkú-mán, mert idétlenül megyek benne, bár közel sem olyan rosszul, mint akik azt hiszik, szexi, ha a görnyesztett térdeket csámpás lábfejekkel kombinálva szétesik a hátsó fertályuk a riszálástól, tehát ezek is elnézhetők, éppen ezért nem írom le az általam unos-untalan hallatott szót, amit spiccesebb pillanataimban minden percben tudatok veled párszor, olykor még odáig is elmegyek, hogy felhívlak ennyiért, hogy biztosan tudd és biztosan érezd, néha pedig egy egész hétig hanyagolom, ez a varázsszó a szeretlek, amivel már törtél össze és törtem össze, ez a legszebb szó a világon, mert ezerarcúságából adódóan megunhatatlan, de nem szeretem sokszor mondogatni, mert féltem, hogy elkopik és akkor már nem jelenti azt, mint most vagy mint egy évvel ezelőtt, bár a kettő egy és ugyanaz az érzés. Habár mégsem, hiszen tavaly szeptemberben szerettelek és rajongtam érted, félve istenítettelek, akaratlanul is hangosan, most viszont szerelmesen szeretlek és szeretlek, utóbbi amolyan "puha, meleg, biztonságot nyújtó takaró"-érzetű, egész mókás és piszok felemelő. Pedig féltem, hogy téged is megunlak majd, de mégse és nem is foglak még egy darabig, mert ahogy egyre inkább kiigazodom rajtad, ahogy kiderül egy-egy apró titkod, magával hoz ezer másik felderítetlent, én pedig kíváncsi vagyok, így hát őrülten vonz a jellemed.

 Egészen véletlenül botlottam bele ebbe a zenébe, de így éjjel 1 óra tájékán, mert ugyebár fogalmam sincs, mennyi az idő, bár sohasem tudom pontosan, pláne, hogy az idő relatív, ezt az okos gondolatot feltétlen muszáj volt megejtenem egynémely emberek msn-általi besugárzására, mert hogy be van sugározva az agyam rendszeresen, egyszer te, egyszer a 'kiccsalád', egyszer a "kittikefészbúkfényképek", egyszer más, de valami mindig van, amitől nem én vagyok, hanem én egy kis plusszal. Azt hiszem, sose fogom megtudni, milyen szólóban, tisztán az 'én', de nem mondom, hogy nem érdekel, beletörődöm csöndesen, ahogy ezer másba. Igen ám, de ez csak kívülről csönd, belülről mar, őrjít, emészt, de ahogy egyre több a beletörődés újabban, egyre nagyobb a káosz és a zaj megfelelő zenék hiányában, amivel feloldhatnám, semlegesíthetném ezt hangzavart, csak belülről sikoltozom, soha be nem rekedve. Ezért mondtam, hogy elméletben fuldoklom, mert valami emészt, de már nem tudom, hogy kezdődött, csak azt, hogy néhány hete. És veled elfelejtem persze, de nem lehetsz mindig itt, hogy megtölts békével, hát nélküled mohón nyeldeklem a levegőt, mert reménykedem, hogy a következő korty majd feloldja a szorító érzést. És ezért volt annyira jó a pincében, mert a Metaxa-sör kombó lefejtegette a jegesen szorongató ujjakat a mellkasomról, de az ember mégse ihat egész nap, hiába olcsóbb a sör, mint a benzin, félek még jobban tönkretenni magam, meg ez elvetemült ötlet még tőlem is, sokadrészt meg kiszeretnél belőlem. Tehát ilyesmivel nem kísérletezünk, megmaradok annak a pillanatok alatt elbóduló, másnaposságot csak hírből ismerő (többet nem iszom muskotályosnak álcázott kannást, mert mindig csak a baj van vele, te is azzal itattál) memetynek, aki eddig voltam.
Különben meg itt a szám, amiért ismét kreáltam egy kib*szotthosszú, értelmetlen körmondatot, amit senkinek sincs türelme végigolvasni, megértem, nekem se lenne, de leírni más, csak folynak ki a szavak az ujjaimból, nesze sok szép gondolat, mehet is mind a majdani Kapcsosba, bár én olyant nem érdemlek, de nem egy élet-ajándékról hallottam már, amit a tulajdonosa nem érdemelt meg, hát most én ilyen leszek, elhiszem majd, hogy nekem is lehetnek olyasféle gondolataim, amik méltók egy ilyenhez. De tényleg itt a szám, én elteszem magam mára, tudattalanul fantáziálva (ezt mások szimpla álmodásnak hívják, de ez az én esetemben pontosabb) várva, hogy anyám with Audrey, a dög felkeltsen és függönyt odébb rángatva élvezze, ahogy a hirtelen beömlő fénymennyiség kiégeti a szemhéjamon át a szemem, de ezeknek is biztosan meg van a maguk bája, majd valaki világosítson fel róla esetleg.

 Kalapemelés, pukedli, kuncogás; tsók

Igazából "kibaszott párhuzamos world" lett volna a cím, de időközben megfejtettem az időutazásom a MÁV-val, bár a többiek (törpiek) viselkedésére nem sikerült magyarázatot találnom, ahogy a magaméra se, mert most kettőt látok a monitorból és nem azért, mert annyira fáradt lennék, ez most egy az egyben megegyezik a pincés érzéssel. A cím meg azért ez, mert ki írtam a fészbúkra, ho': "Ottó-autó után szabadon.. :D szépséges éjjelhajnalt *-*", mert ez már nem éjjel, még nem hajnal, mert már hajnal-illatú, de még éjjel-szépségű.
És még egy számot is kiraktam oda, ide kettőt fogok, az első a fészbúkos, a tanksapka (szándékosan írtam így :P ) agyarországa (+j?)

A másik meg ez, mert eztet naaaaaaaaaaaaaaaaaaaaagyon szeretem, jahú :D

Tsókoltatlak titeket vagy milliószor, de Silk Cut, te emeld a 11. hatványra az összeget, mert hajlandó vagy virrasztani velem ^^

Összeeresztettem Manson Beautifull people-t és a Prodigy Omen-ét, így ráakadtam lelkem legsötétebb, legkáoszosabb, legpusztítóbb darabjára..
Félek.

 Juhú.
Elvileg nem is ez lett volna a cím, hanem az "I'm yours", de véletlenül belebotlottam ebbe a rettentő gyönyörűségbe.
Ide nem kellenek szavak, elmeséli helyettem a zene, megmutatja a klipp. Így megértitek ti is majd a kínzó, már-már ijesztő tökéletességet, aminek a részesévé tettél ebben a két napban, te drága.

Tsók

Ui.: és hogy az illúziórombolás se maradjon el: tudom, hogy a klip nagy része leszbikus robotszex, de ti, kedves szőrszálhasogatók, ha nem volna egyértelmű, keressétek a mélyebb tartalmakat (=

Uii.: nagyon szerelmes vagyok.