- a telefonom;
- a sapkám
- a répás fülim
- a sötét csillagos fülim
- és a töltőm is.

Ellenben van egy baglyos nyakláncom :D
Mielőtt még jobban összekutyulnék mindenkit, a történet ott kezdődik, hogy megint Győrben voltam. Hogy hogy jutottam el odáig, rendkívül memetyes. A 7-es vonatot természetesen lekéstem 2 teljes perccel, úgyhogy mehettem a 9-es IC-vel. Igen ám, csak hogy ez a drága nem egészen győri, hanem a környéken lakik, a buszok menetrendje pedig rettentően retard, ráadásul még ő is elaludt - ezen idiótizmusok összjátéka eredményezte az, hogy másfél órán keresztül sétálgattam fel és alá a vasúton. Kellemesen kockásra fagyva agyilag és fizikailag egyaránt, a gyomromban halálos görccsel (már nem zöld, mitől fóbiáztam) adtuk elő déltájban a jól megszokott hollywood-i összeborulós jelenetünket. Először kölcsönösen megfojtottuk a másikat az ölelésünkkel, majd a szorongatástól pihegve forrtunk össze "Hiányoztál"-csókban. Ja, bejött az élet *lekopogja*.

Különben meg azért is bejött az élet, mert a poszthoz most este a végső ihletet a csilis-párizsis, dijoni mustáros, csilipelyhes, vajas, őrölt tarkaborsos, kukoricás kenyér hozzáadásával készült melegszenya adta meg. Amikor kiörvendeztük magunkat, elmásztunk a Mozart Café-ig. Én ettem egy zseniális dobostortát, ő meg megtalálta a no.2-es kedvenc kávéját, valami... Gőzöm sincs, mi volt a neve, csak a megjegyzésem ugrik be, miszerint az orosz burzsoázia macskái is ilyet isznak reggelente. Fenenagy boldogságomban mindenfelé tekintgettem, kapaszkodót keresve, mert olyan héliumosan pihekönnyűnek éreztem magam, hogy féltem, elrepülök, amikor kijelentette, hogy sugárzik a szemem. Én meg természetesen túlságosan olvadoztam ettől a kijelentéstől ahhoz, hogy a jól megszokott cinizmussal mondhassam, ez biztos Csernobil utóhatása.
Kávé után az Árkádba buszoztunk (két megállót!), ő végigrángatott az egészen, én meg megtaláltam álmaim nyakláncát a legeslegzseniálisabb boltban (Claire's), egy baglyos órát, aminek a szárnyait lehajtva előbukkan a számlap. Gyönyörűséges. Bár mocsok nagy sikere van, mindenki azt kérdezni, hogy az Avonból rendeltem-e. Nembazdmeg T.T (Mellesleg még mindig vérzik a szívem a bajuszos dupla-gyűrűért, amiről lebeszéltél.)

Bár kedvesem próbálta hősiesen tűrni a megpróbáltatásokat és őrült, "újiszten, oda nézz, de gyönyörűséges"-visongásomat, fél 4-kor már rángatott bőszen kifele. Kiváló ürügye volt, egy haverjának ígérte meg, hogy elmegyünk forraltborozni. Természetesen a srác nem volt sehol, mert a kezére ráesett egy kocsi o.O Ez úgy történhetett meg, hogy téligumit cserélt a faterjával, az emelőrúd eltörött(?) és ráhajlott a kezére. Vagy valami ilyesmi. Hogy amíg várunk rá, ne fagyjunk kockásra, beültünk a Koziba melegedni, hatóra tájt felbukkant a srác is, így több tonna szeretetteljes oltogatás után elindultunk felkutatni Győr legjobb forralt borosát. Közben beesett (szó szerint) az Ati is, akinek másodízben is be lettem mutatva, merthogy Balázs szülinapján már találkoztunk, de természetesen egyikünk sem emlékezett a másik nevére. Segáz.
Rájöttem, hogy még mindig undorodom az alkoholtól, ezt a Gergő babazsúrjának tudom be, úgyhogy suttyomban poharat cseréltünk, így mindenki jól járt.
Kicsivel később mocsokfáradtan estünk haza hozzájuk, nem tudom, hogy ebből következik-e, de végre egyszer kipihenten ébredtem mellette, pedig most se aludtam többet a szokottnál. Vasárnap egész napos baromkodás után este szállunk fel a buszra, hogy visszamenjünk Győrbe. Pár boldog, hozzábújós, "szeretlek"-ezős perc után valamiért eszembe jutott a telefonom. Aztán, hogy ott hagytam. Megjegyzem, az utolsó vonattal kívántam távozni, tehát két verzióm volt: a: leszállunk, és hétfőn hajnalban jövök vissza; b: egy hétig kihúzom telefon nélkül. Teljes sokk, a szokásos fázisokkal:
1.: "Ott. Hagytam. A. Telefonom." - ezt vagy 20x ismételtem el egymás után, de nem bírtam feldolgozni az információt.
2.: tátogás, légszomj, üveges tekintet, semmibe meredés - információfeldolgozás folyamatban.
3.: végül csak előbukkant egy-két retardált könnycsepp dühömben, hogy hogy lehetek ennyire debil - információ feldolgozva.
Mert ha nincs telefonom, akkor:
- nincs telefonálgatás Balázzsal
- nincs zene
- nincs ébresztőóra
- nincs számológép
- nincsenek jegyzetek
- nem tudok jóéjt-sms-t küldeni
- se vh-t
- nem tudom meg időben, ha hívnak mosodázni
- anyámékat nem érem el
- ők se engem
- megszűnik a kommunikáció a Gergővel is valamilyen szinten.

Hogy mit csinálok nélküle ezen a héten, halovány lila gőzöm sincs, de legalább Apa adott valami alaptelefont pótlékként. Segáz.

Végül pedig:

Valamelyik nap megint a Zombieland ment az HBO-n, én pedig felismertem a nyitószámot, már a gitárról is, és kimondhatatlanul büszke voltam magamra, mert ezt a számukat igazából nem ismerem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.