És akkor most írok valami posztra halványan hasonlító izét. - vagy legalábbis ezzel a gondolattal ültem  géphez, ahhoz képest csak rá egy órára sikerült eljutnom az adminig, hozzáteszem, most az új, béta verzióval barátkozom, hiszen nagyon fontos, hogy legyen újabb meg újabb kezelőfelület. Kinek, minek - passz.
Megint gyalog jöttem hazafelé. Szeretek sétálni, különösen suli után, mert átlagban kettőfele szabadulok meg attól a rakat retardálttól, és ilyentájt tele van minden emberekkel. Én meg nézelődöm. Ha az emberekre ráuntam, végignézem a kedvenc kirakataimat, holott pontosan tudom, hogy nincs semmi új, mert tegnap is megnéztem, sőt tegnapelőtt is, bár akkor épp csak egy pillantás erejéig, mert Balázst kifejezetten szórakoztatja, ha elrángathat a Converse-topánkák, gyönyörűséges Vagabondok, a Retro gatyók és egyéb finomságok elől. Mókás, mert ezen kívül csak az alvásból van vita; persze abszolút komolytalanul és könnyedén, de akkora a nyál- és giccstenger (nem, ez nem panaszkodás!), hogy szükség van rá.
Másrészt meg teljesen jogosan vagyok kiakadva. Hogy mi a rosseb készteti őt arra, hogy a szent hétvégi sokáigalvásomat rendszeresen tönkretegye, azt nem tudom. De vagy bökdösi a talpam, vagy csiklandoz, vagy máshogy zavarog. És amikor azt hinném, oké, vége, ennyi volt, és megkönnyebbülten sóhajtva fúrom a fejem a párnámba, bejelenti, hogy Most, Itt, Menten Éhen Hal és azonnal csináljak neki valami kaját. Hát nem édes? Annyira szeretem :)
Basszus, ez így nem állapot, hogy újabban minden posztot szerény személyének szentelek, persze, legalább Gergőnek nem lehet egy szava se, miszerint túl sok a depis poszt és túl kevés a boldog. Épp ezért megemlítek két gyöngyszemet, amit délután láttam. 1.: "Fordított világ" by Nagy Alekosz. 2.: Stohl őszintén. Hát kérdem én: ezek a szemetek a fűtésen kívül nem alkalmasak másra ugyebár, akkor miért nem égetik el egyből a fát? Miért szórnak ki fölöslegesen egy halom pénzt? Miért gyilkolják le a fákat?

Hogy ne maradjon ki a napi "tudom, hogy el vagyok baszva, de nagyon"-adag, ma bezártam két csajt az osztályba, mert pechemre hetes vagyok, bár gyűlölöm a pozícióm,  ráadásul még plusz adag anyázást is kapok érte az ofőtől, aki annyira gyűlöl, hogy a harmadik éve képtelen megjegyezni a nevemet. Egy percig erőlködött kétségbeesetten nézve, mutogatva rám, de csak akkor közöltem vele fagyos mosoly kíséretében a nevem, amikor feladta és rákérdezett.

Különben a kettővel ezelőtti bekezdéshez visszatérve:
"You make me wanna die
I'll never be good enough
You make me wanna die
And everything you love will burn up in the light
Every time I look inside your eyes
Make me wanna die"

Tsók 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.