Szépjóestét minden majomnak, aki ide tévedett :D

Jöjjön egy újabb adag idiótizmus á la memety, és bár kivételesen most nem az én agyamból pattant ki, attól még ugyanúgy élvezhető.

A disznók orgazmusa 30 percig tart. (A következő életemben disznó akarok lenni...)
A csótány kilenc napig él a feje nélkül, mielőtt éhen hal. (Az a disznó még mindig nem megy ki a fejemből.)
Ha a falba vered a fejed, óránként 150 kalóriát égetsz el. (Ezt ne próbáld ki otthon, esetleg a munkahelyen.)
A hím imádkozó sáska nem tud párzani, amíg a feje a törzséhez kapcsolódik. A nőstény úgy kezdeményezi a szexet, hogy leszakítja a hím fejét. (Drágám, itthon vagyok. Mi a ...?)
A bolha a testhosszának 350-szeresére képes elugrani. Ez olyan, mintha egy ember átugrana egy focipályát hosszában. (30 perc. A mázlista disznó! El tudod ezt képzelni?)

A törpeharcsának több mint 27000 ízlelőbimbója van. (Mi lehet ennyire finom egy tó fenekén?)
Némelyik oroszlán 50-nél is többször párzik egy nap. (Még mindig disznó akarok lenni a következő életemben... inkább a minőség mint a mennyiség)
A pillangók a lábukkal érzik az ízeket. (Ezt mindig is szerettem volna  tudni.) A legerősebb izmunk a nyelvben van. (Hmm...) A jobbkezes emberek átlagosan 9 évvel tovább élnek mint a balkezesek. (Ha kétkezes vagyok, megfelezhetem a különbséget?) Az elefánt az egyetlen állat, ami nem tud ugrani. (Ezt jó hallani.)
A macska vizelete ragyog fekete fényben. (Vajon mennyit fizetett a kormány, hogy szerezzen fekete fényt a kísérlethez?)

A strucc szeme nagyobb, mint az agya. (Az emberek között is ismerek egy pár ilyet.)
A tengeri csillagnak nincs agya. (Erre is tudok példát az emberek között.)
A jegesmedvék balkezesek. (Ha váltanak, tovább fognak élni.)
Csak az emberek és a delfinek használják a szexet örömszerzésre. (Hát a disznó?? A delfinek hallottak már a disznóról?!)

It’s an Omen!

Mától ez is tökhivatalos ünnep, egészen pontosan nem létezik egy perce, csak kellett valami cím.

Nyaszóval.
Azért szeretlek annyira, mert nem csak a pasim vagy (legyen bármennyire is ez lelombozó, ocsmány közhely), hanem a haverom is.
"ezentúl vámot szedek, ha az egyméteres közelembe akarsz jönni
és ezt most komolyan gondolom
úgyhogy szedd meg magad pénzzel

méghogy te szedsz vámot:D

mert nem fog meghatni a nyálcsorgatásod
én hát, ki más?
kettőnk közül az én testem a kincs

nem képzelsz sokat magadról?:D

nem
ez teljesen nyilvánvaló

hahaha:D tegnap is pontoztak maximális pont!:D test szem arc minden:D

egy szép csaj mindig többet ér, mint egy helyes pasi
mert több a leszbikus x3
különbenis, hol pontoztak, a vakok és gyengénlátók intézetében vagy az öregekotthonában?
x3"

Azonkívül.
A szombat gyönyörűségességes volt, talán azért, mert mindkettőnk kárpótolni akarta a másikat a péntek miatt. Merthogy pénteken nem tudott eljönni, én meg teljesen összeomlottam, és összekaptunk egy pöppet, mert naaaaaaaagy baromságot mondtam. Ezért mégegyszer bocsi, tudom, már lezártuk a témát és jópárszor esedeztem a bocsánatodért, de akkor is sajnálom.

Ráadásképp.
Mégis lesz 30Y, beleremeg az orrcimpám a gyönyörűségbe, gleccser rohangál a hátamon tőle, ha rá gondolok, ésatöbbi ésatöbbi mámor-kellék. De ami a legszebb; Ő is ott lesz, így a szerelmetesebb számoknál nem kell morcosan a dülöngélő-smároló párocskákat néznem, mert én is egy leszek közülük. Giccsfaktor a négyzeten. De; megtehetem, hiszen már háromnegyedévevagyunkegyütt o.O Gicsfaktor a köbön.

Kiegészítés.
A suli szar. Én nagyon sokáig küzdöttem ellene, nem akartam beismerni, hiszen "tele lesz okosságokkal a fejem" és "emberek között vagyok" (nem látom be, miért találtam ezt korábban pozitívnak), "itt a Hanna", meg még hasonló butaságok, de ezek az utóbbi néhány hétben érvényüket vesztették. Most csak azt látom, hogy ahelyett, hogy 9-kor kelnék, letusolnék, megreggeliznék piszok kényelmesen, gondosan kiválogatom a ruháim, választok hozzá kiegészítőket, sminkelek és tökéletesen beállítom a hajam, hogy utána egész nap a városban fotózgathassak, nincs másra lehetőségem, mint kirugdosni magam az ágyból 7-kor, épp csak bekapni valami kajaszerű ingyombingyomot, megmosni az arcom és felrángatni az első ruhát, ami a kezembe akad, hogy végül a tüdőmet is kiköpve tekerhessek suliba.

Végül.



Tsók.

 Lám-lám, eljött a péntek is végre-valahára, ám mivel agyonterveztem, teljesen máshogy alakult. Ott kezdődik a dolog, hogy aggódásom, miszerint az hajnali 5-ös kelés miatt nem fogom bírni az éjszakát, értelmetlenné vált. Voltam/vagyok annyira szarul, hogy drága szüleim megkönyörültek rajtam. Azon tervem, miszerint most aztán minden hűdenagyonpörfikt és romantikus lesz, jómagam meg egészen csini és kívánatos (legalább egyszer az életben), szintén semmivé foszlott, továbbra is taknyos vagyok, bár az orrom még nem rénszarvasodik, mindenképpen távol állok a femme fatale-jelenségtől.
Ja, és bowlingozni se megyünk, hiszen 500 forintból (ezt szorozd be néggyel és ki is jön a pályadíj/óra) lehet venni jobb esetben 4, rosszabb esetben 3 sört, válság van, ne pazaroljunk fölösleges dolgokra.
Azonkívül Hannácska se lesz, mert mennek Gotthárdra, bár tegnapi az infó, nem a legfrissebb. Sőt, Piká se, mert valamin megint megsértődött, úgyhogy az eredetileg féltucatos létszám négyre redukálódott. Merthogy van egy Áron, akit meg a Gergő hoz, és aki amolyan féligpunk-féligemo Izé, olyan félszerzet, mint én :D De hogy igazán méltó-e a klánhoz, az csak ma este derül ki, bár az alkoholizmust már ki is pipáltam gondolatban a kritériumok listáján.

Ennyi rizsázás után ti kaptok egy számot, én meg megyek és megteszek mindent, hogy a lehető legkevésbé hasonlítsak egy havasi jetire.

(Tipp: az első 50 másodpercet egyáltalán nem szentségtörés átugrani, húzósabb agymenés, mint Mansonnak a Beautiful People-ös klippje.)

Tsók

 ... hogy vagy nekem. Előre bocsátom a szegény többieknek, ez most nyálas poszt lesz, és még csak nem is szerelmesen nyálas, mert Gergő, neked címzem.

Megint kivakartál a depiből, nem először és sajnos nem is utoljára, vigyázol rám, lebeszélsz a baromságokról, és úgy egyáltalán: törődsz velem. Ezért nem tudok elég hálás lenni. És persze, mindig elsütöm a "kapsz egy sört" poént és te ugrassz is egyből, hű punk módjára, de ezt nem lehet egy sörrel viszonozni, még százzal se. Az ígéretemet, miszerint bármi van, egy szavadba kerül és ugrok, igyekszem betartani - úgyis tudod. Egy éve és néhány napja, hogy megtanultam, milyen, ha atomjaimra törnek, egy éve és néhány napja, hogy összevakarsz, amikor szívesebben pancsolnék a saját mocsaramban, egy éve és néhány napja, hogy véglegesen a barátommá fogadtalak. Az voltál már Szőcén is, amikor megpróbáltál megvigasztalni, mert hülyeséget csináltam és az vagy most is, és az is leszel remélem még jó darabig.
Köszönöm.

Az emberek soha nem lesznek boldogok, mert hiába lenne adott a tökéletes világ (ami szintén nem fog a bánatban eljönni), szükségük van önsajnálatra is. És bármennyire is szeretnék, nem tudok különbözni ebben az átlagembertől. Szükségem van rá, hogy jelentéktelen dolgokon akadjak ki, sírjak a semmiért, elbaszott működésű szemem pedig felnagyítja a hibáimat és isteni magasságokba emeli a többieket.

Szükségem van rá, hogy szívjam a saját vérem, hogy kínozzam magam fizikailag és lelkileg egyaránt és sajnáljam a többieket is magam mellett, mert el kell viselniük a hangulatingadozásaimat. Amik nem fognak megszűnni, mert... ja bocs, ezt már kitárgyaltam.

Szóval nyáá, meg fúú, és különben is fuck off.

Tsók

Ui.: tudom, ez egy szar poszt. És ez se fogja elérni azt a tökéletességet, amiről álmodom, és amihez másnak meg van a tehetsége. De nem érdekel.

Uii.:

Onnan tudom, hogy hétfő van, hogy már nem is csak szar, hanem ténylegesen kegyetlenül kurvarossz minden, egész az első pillanttól kezdve, lásd 00:01. Vasárnap szerettem volna éjfél előtt ágyba zuhanni, ehhez képest éjféltől kezdve vagy fél órán át pánikoltam, mert a putri kis városkámat megszállták a Zufók. Nem viccelek. Fél órán keresztül, hol hangosabban, hol halkabban - ezzel is érzékeltetve a közeledést-távolodást - zümmögött a házunk fölött egy repülőgép(-féleség) motorja. És nem, nem a hűtő volt (apum verziója), sőt, nem is egy bogár (Hanna). Pontosan tudom, hogy az a valami nem a házunkon (és a fejemen) belül leledzett.
Ilyen nem-alvás után rugdaltam ki magam az ágyból negyed 7-kor hajat mosni, mert az a kóc teljes mértékben a "szebbet hányok" kategóriába tartozott. Aztán beszárítottam, összeomlottam idegileg, mert attól, amit nekem a fodrász kreált csütörtökön, ez az Izé fényévekre állt; majd kivasaltam és megint összeomlottam az egyre katasztorfálisabb helyzeten. A hajszobráskodástól megéhezve nekiálltam kajálni, ebből kifolyólag késtem vagy negyed órát németről, amiért kaptam egy tripla lebaszást (némettanár+az ofőé, ami kettőnek számít). A drága epigon, aki mindkettőnk (Hannát tessék itt érteni) életét megkeseríti, immáron nem csak a cicavirág/bogár kifejezésemet, valamint az Alfának kiagyalt becenevet (Alfi :D), a sapkalopkodás derék szokását (with Hanna) nyúlta le, hanem a "Te majom!"-ot is. Fene a pofáját. Így hogy legyen az ember lánya egyedi, ha jönnek a fantáziátlan, sötét, korlátolt p*csák, és gátlástalanul másolják az ember lányának védjegyének számító mondatait, szokásait, hajszínét/fazonját, övtáskáját, Peace-fanatizmusát (bár már azt nagyjából kinőttem), színes cipőfűzőit, estébé...
És ha ez még mindig nem lenne bővensok hétfőnek is, otthagytam a bringám a suliban, szóval holnap kapkodhatok, hogy 6:20-kor el tudjak indulni.
Békés posztolgatásomat pedig egy rohadék kis Alien zavarta meg (büdösbogárnak álcázva magát). Minden rohadt zizzenésénél összerezzentem, végül Hugica mentett meg, mert ő egy híró.

Ráadásul a hajam sincs befestve.
Gyalázat.

A pocsék napra való tekintettel, a zene elmarad. Szíves elnézését kérjük (figyeled a királyi többest?).

Tsók

 Össze kell szednem 1200000 Ft-ot, mert akarok venni egy hippibuszt.

Az említett darab:
http://www.hasznaltauto.hu/auto/volkswagen/transporter_t2/volkswagen_transporter_t2-4801817

És a zene akkor már:

Tsók

Ui.: tudom. Nagyon tartalmasra sikeredett.
Uii.: arra szeretnék kérni minden lelkes Olvasómat, vagy inkább minél több emberkét, aki rendelkezik facebook-kal, hogy:
1.: kattintson ide: http://apps.facebook.com/explorer_foto/;
2.: keresse meg a "Valahol Európában" című képet (egy sárga ruhába bújt néger nő a téma);
3.: kattintson az "Erre szavazok" gombra;
4.: és kürtölje szét az ismerősei között, milyen zseniális képet talált :D
5.: buzdítsa őket is erre a közhasznú tevékenységre ^^
naaaaagyon szépen köszönöm előre is...

  Tikk-takk, tikk-tak, tikk-takk.

Hogy hányadszorra nyitom a libás óra ketyegésével a posztot, nem tudom. De képtelenség figyelmen kívül hagyni. Különben is teljesen hasznos szerkezet. Minden másodperccel közelebb hozza a jövő hétvégét.

Sűrű lesz a péntek: 5-kor kelek, hogy 6-ra beérjek gyakorlatra, 10-kor végzek a műhelyben, merthátugye még mindig cukrászkodom, azzal a különbséggel, hogy eddig a laborban rohadtam, most meg benn az üzemben eszem a selejtes zsemléket meg kakaós csigákat. Gyakszi után hazatrappolok, emberi formát öltök és megyek az elé a mákos majom elé vasútra, mert aznap nincsen sulija. (Gyengébbek kedvéért: a Balázsról van szó :D) Hogy utána merre, arról még gőzöm sincs, de 5-negyed 6 tájban legkésőbb le kell trappolnunk az edzőterembe, mert én tartom az edzést majd, és végig fogom stresszelni, mert Ő is ott lesz. Edzés után bowling, elvileg lesz kettőnkön kívül lesz még egy Gergő, meg egy Hanna, meg ki tudja... Utána valószínűleg a szokásos városban csellengős-ivászat következik, bár ezt már tényleg nem tudom.

Szóval várom a pénteket, közben siratom azt a kinézetemet, amit sikerült valahogy összeguberálnom a Balázs szülinapjára, és amitől most eléggé-rohadtul távol állok. Van egy hetem összevakarni valami emberi létformára emlékeztető külsőt. Plusz meg kéne gyógyulnom, mert most alig hallok, alig bírok beszélni és ha már ott tartunk, alig élek. Taknyos vagyok.

Másra most nem futja erőm, érjétek be ezzel a kevés idiótizmussal á la memety. Illetve még kaptok egy számot:


Tsók

Update: háhh, a drága mégse ússza meg a sulit (elnézte a dátumot) :D Viszont ez azt is jelenti, hogy később jön, és NEM FOGJA LÁTNI, ahogy szerencsétlenkedem edzésen! Wíííí...

 Bár ez nem a kedvencem tőle, de annyira kibírhatatlanul, szívet tépően szép, nem beszélve az unalomig ismert édes-kedves fájdalomról, amit előcsalogat belőlem, hogy muszáj szánnom neki egy teljes posztot.

Félig csókolt csók

Egy félig csókolt csóknak a tüze
Lángol elébünk.
Hideg az este. Néha szaladunk,
Sírva szaladunk
S oda nem érünk.

Hányszor megállunk. Összeborulunk.
Égünk és fázunk.
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,
Ajkad csupa vér.
Ma sem lesz nászunk.

Bevégzett csókkal lennénk szívesen
Megbékült holtak,
De kell az a csók, de hí az a tűz
S mondjuk szomorún:
Holnap. Majd holnap.

 Felhívjam, vagy ne? Mi van, ha felébresztem? Akkora tahóság ilyenkor zavarogni, tuti alszik. A múltkor se vette fel. De ha mégse... Ha a haverjaival van? Akkor se kéne zavarni. Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni. De a múltkor is annyira örült. Amikor felhívtam, csakúgy. De az nem ilyen későn volt. És különben is, telefonomon alig van már pénz. Teljesen hülyének nézne, 2 percért felkeltettem... Vagy megzavarom. Tudom, azt mondta, nem zavarom. De én akkor is úgy érzem. De hiányzik a hangja. És szükségem van valakinek a társaságára, az övére, vagy... Fel kéne hívni.
Felhívjam?
Ne hívjam?

Felhívom.

Alszik. Segáz. Akkor nincs más dolgom, mint megágyazni, elnyúlni és hagyni, hogy Beck Zoli álomba ringasson.

Tsók