Balázs szerenádozik, én meg nem mertem felhívni megvárni, amíg felveszi, inkább kinyomtam a harmadik csöngés után. DE, írtam egy sms-t, arról, hogy bár nagyon hiányzik, a "nemkénezaklatnilegalábbegykicsithagydbékénszerencsétlent"-érzés erősebb bennem.
Így viszont lélekben avanzsálódom elhagyott, üres csigaházzá. Segáz. Igazából csak piszok fáradt vagyok, a héten kicsit megszaporodtak a nyűgjeim, de a Matyi-sztorira feltettem a pontot.

Ehh, elegem van, nem hívott, hiányzik, aludnom kéne, de hiányzik, mert nem hívott, de holnap megyek hozzá, fáradt leszek, mert nem alszok, aludnom kéne, miért nem hívott, blablabla.

Nincs agyam írni, úgyhogy egy:

Kettő:

És három:

"árulj el valamit
miért teszi ki a mellét minden második csaj, miért járnak elöl-hátul villantós picsaszoknyában, miért flörtölnek boldog-boldogtalannal; miért akarnak annyira tetszeni minél több pasinak?
miért?!
engem bosszantanak és zavarba hoznak a nyálcsorgató gyökerek

mert maguknak nem tetszenek
mások folytonos elismerését szomjazzák, mert már a kezdetektől a behódolást választották mint alapvető attitűdöt
az ilyen emberek utálják magukat
folyamatosan bulikba járnak, mert ha fél óráig összezárod önmagával, abba beleőrül
az ő életük az igazi pokol"

Silk Cut, köszönöm a felvilágosítást. Tényleg ^^

Tsók

Gina, nem tudom, létezik-e szó arra, amivel le lehetne írni, mit látok én ebbe a képbe bele, de mindenképpen hálás vagyok, amiért megalkottad. Ez A Tökéletes Fénykép.

 És Matyi; gentleman-nek, igazi úriembernek hittelek, akiben még élnek a rég elfeledett lovagi erények. Tévedtem. Ösztönlény vagy és ez kiábrándít.

Tsók

  Azon bogyózom, hogy csinálni kellene egy titkos blogot, ahová azt írok, amit akarok és arról, akiről akarok. Cenzúra nélkül.
Haha.

Elsősorban lenne benne egy Napi Alfa, ahová szépen összegyűjtögetném a megszólalásait, meg feltöltögetném a technológiákon órai munka címén elkövetett marhaságainkat, meg az amőbázásokat, azonkívül létesítenék egy gyűjteményt, a hotdogos profilon találhatóhoz hasonlót, kittikéről, akinek zsibbasztanak a megnyilvánulásai, a fájdalmasan műmosolyos, nyilvánvalóan beállított, pózolós képei (bár ezek alapjáraton is felébresztik bennem az ellenszenvet).
Lenne egy külön részleg a húgom best of-jainak ("a RHCP nem emo?"), amin nyilván megsértődne, azaz dehogyis... Hiszen nem tudna róla, se ő, se más. A gond csak az, hogy viszont értelmét veszti az egész, elvégre azért írnám, hogy ti is a fejeteket fogjátok és röhögjetek, sírjatok, vagy lesajnálóan hőzöngjetek, mekkora kalap szar az én blognak titulált akármim.

Az a jó, hogy amíg ezeket leírtam, elfelejtettem, mi is volt az eredeti téma és kivételesen nem foghatom a fáradtságra, mert maratonit aludtam (10 és egynegyed órát o.O)

Kényelmes napnak nézek elébe. Még mindig pizsiben (=Balázs általam államosított pólója) grasszálok, poszt után pancsolok egyet, kicsit takarítok, hogy ne érje szó a ház elejét, aztán biciklire pattanok és végre kimegyek fényképezni, plusz villogni az új hajammal - na nem mintha lehetne vele villogni. Tényleg, teljesen aranyos, szeretni való, kedves, ártatlan fejem van így - csak én nem akartam még véletlenül sem aranyosnak, szeretni valónak, kedvesnek, ártatlannak tűnni; a féloldalas frufruval és azzal, hogy ilyen rövid lett (alig ér a kulcscsontom alá), erőteljesen emlékeztetek az 5 éves önmagamra.

***Átugrandó rész***

Mellesleg, az előző posztra visszatérve, nem csak a Mikulás, hanem Gergő, te is baszd meg a kurva ígéreteiddel együtt*. Piká buliján (március közepe) tettél véresen komoly ígéretet, hogy márpedig te nem fogsz elhanyagolni (Balázs, ennyit az "őszinte részeg ember"- elméletedről). Haha. De amikor véletlenül kimondom, amit gondolok ("Nektek nincs szükségetek rám."), akkor mindenki megsértődik. Kellemetlen beismerni, tudom, nekem is az volt, amikor végre beláttam, hogy Joe papával nem annyit törődök, mint amennyit megérdemelne (és mostanában többször is járok át hozzá). De semmi baj, ha nem érzel semmilyen késztetést arra, hogy a nyakamon lógj non-stop, vagy csak rám írj heti egy alkalommal, nem számít, de akkor ne is hitegess, hogy "jaaajbocsiígéremnemhanyagollakel".

És mivel elég értetlennek tűntél a csütörtöki "Baszd meg!" után, emlékeztetnélek a múlt heti időpont-egyeztetésre (muszáj, hiszen ooolyan elfoglalt vagy):

"- ...ésésés, jövő csütörtökön is rá érsz?
- Aha.
- Nem kell futóversenyre menned, vagy korán haza, nem vagy bent sokáig a suliban, nem ígérkeztél el másnak és nem Adrizol aznap?
- Nem.
- Akkor jó."

Ehhez képest, amikor ezen a héten csütörtökön felhívtalak:

"- Na szia, akkor hogy lesz délután?
- Szia, jujneharagudjAdrival leszek."

Baszd meg. (Bár ez, gondolom megy magától értetődően is.)

***Vége***

Egyébként bocsi az anyázásért, de van a lelkemnek egy olyan kicsinyes, gonoszkodó része, akinek minden vágya volt a fönti sorokat publikálni.
Mindegy. Ugorjunk.
A héten megtudtam, hogy mégiscsak lesz Szőce, ami azért mókás fantasztikus, mert úgy jöttünk el onnan, hogy ez volt az utolsó (bár Gyugyu - amolyan táborapjaszervezőjekiagyalójaakármilye - még mindig nem tekinti 100%-nak, a jelentkezők létszáma miatt. Én azonban teljesen optimista vagyok és úgy gondolom, hogy akik eddig megfordultak a táborban, azoknak a nagy része most is kapni fog az alkalmon, nem is beszélve a veteránokról.) Belebizsereg a lelkem a gyönyörűségbe, ha Szőcére gondolok. A burzsuj Indiába megy, megtalálni a lelki békéjét, felidézni, milyen a kétkezi munka, milyen érzés hálásnak lenni egy szelet vajas kenyérért és egy pohár kakukkfűteáért; nekem csak erre futja.

"But tell me how you feel,
For I am lonely too
Need you to know
I'm just as cold & numb as you."

Annyira lélegzetelállítóan gyönyörű :3 De ami még szebb, hogy még mindig nem untam meg. Rendbe rakja a lelkem. Olyan érzés hallgatni, mint amikor télen hazaértem este, a szobában fülledt és nyomott volt a levegő, én pedig ablakot nyitottam, kihajoltam rajta és beszívtam az éjszakai levegőnek ezen, tökéletesen tiszta, téli verzióját. Olyan, mintha kiszellőztetném a lelkemet.

Tsók

Ui.: Az eggyel ezelőtti poszthoz visszatérve pedig itt egy kép a még intenzívebb átérzéshez:
http://saucysaturday.deviantart.com/#/d4xnrv6

*= "Kedves Mikulás! Baszd meg és baszd meg a kurva karácsonyodat is!"

Dear Santa, Fuck you and fuck Christmas!

 "Maybe I had said something that was wrong
Can I make it better with the lights turned on"

Úgy éreztem, jogom van hozzá. A lelkedbe settenkedtem aljas módon, összetapostam a virágaid, kerestem a "miért"-eket és "hogyan"-okat, aztán megválaszoltam, elemezgetni kezdtem, segíteni akartam, téged és a világot megváltani, mindezt kérés nélkül. Ne haragudj.
Viszont ettől eltekintve - már amennyiben figyelmen kívül lehet hagyni - iszonyúan élveztem a társaságod. Nem úgy javítasz ki, hogy közben megbántasz ezzel, ismered a Galaktikát és az American Graffitit, folyamatosan, megakadás vagy kínos csönd nélkül tudtam veled kommunikálni, ráadásul kifejezetten lélekemelő módon; "kész szellemi felüdülés" - te így fogalmaztad meg.
Mindemellett megszerettetted velem a bort, mutattál egy faszányos kocsmát, meg még egyet, képes voltál lekésni a buszt néhány plusz óráért és sétálni 5-6 km-t, meg úgy egyáltalán - időt szántál rám. Amikor suliban összefutunk, te mosolyogsz és örülsz nekem, megkérdezed, hogy vagyok, mert érdekel, és nem azért, mert udvariaskodsz, ilyenkor úgy érzem, mintha kisütne a nap.

Mellesleg minden szép és jó; esik az eső, a lelkem olyan, mint a fekete-fehéren fényképezett skót tengerpartok, ami benne van, az csöndes, fekete-fehér (vagy inkább enyhén kékes-zöldes beütésű szürke) béke, nem a határtalan, nirvánára hajazó fajtából, hanem inkább egy kicsi, puha láng, ami épp arra elég, hogy ne fázzak, hanem élvezem a szobám hűvösét, az esős fényeket, a szemközti focipálya gyönyörű, mélyszürke színű betonját, a ragyogó zöld fákat-bokrokat-fűszálakat, amik énekelnek az eső fölött érzett örömükben. Félek, hogy rövid időn belül véget fog érni, mert majd beesteledik, és oda lesznek az esős fények, oda a kedves magányom, oda a békém.
És az egyetlen, ami elkomorít ebben a rettentő gyönyörűségben, hogy nektek fogalmatok sincs, mit érzek, mert nem fogom tudni átadni; a szavakkal szeretnék festeni, a lelkemmel, mert akkor megértenétek és ti is úgy élveznétek ezt az egészet itt, a szobám kék falai és az ablakon át besettenkedő fény gyönyörűségét, a fenti zenét, az elképzelt esőillatot, az esős fényeket, ragyogó zöldeket, örömükben éneklő fákat, és a borzongást, amit ez az egész előidéz bennem.
Azt hiszem szerelmes vagyok ebbe a pillanatba, és mindabba, amit magába foglal. A végletekig.

Tsók

 Mégpedig azonnal hatállyal, mert ez így nem állapot.

Legalább is ezen bogyóztam hazafelé, lelkiállapotomhoz képest a Nirvana-féle "I'm so happy. Cause today I found my friends. They're in my head."-feeling is legfeljebb ovisok játszótéri viháncolásával ért volna fel, egy komolyabb eső pedig hirtelen előtörő szuicid hajlamainak engedve követett volna el azonnal öngyilkosságot. (Szerencsére ma erősen fújt a szél és nagyjából az ég is tiszta volt, úgyhogy nem halt meg egy felhő sem.)

Aztán hazajöttem és értelmes emberek módjára, sőt, még tovább megyek, testvérek módjára beszélgettünk húgommal, ígértem neki egy NewYorker-es kiruccanást, ő pedig elmosogatott és emberszámba vett, nagyjából itt le is lépett a depresszió, másik gazdatest után kutatva.

Viszont amíg borongtam, fejszabadító Offspringet hallgattam, mégpedig aztat ott lenn, és közben egy/A hangocska a címben már leírt mondatot egy transzparensen tálalva hadonászott a táblájával és ordítozott elhallgathatatlanul. Juppí.

Ezt meg ma este füttyögtem, mert egy teljesen kusza és követhetetlen asszociációs folyamat eredményeképpen eszembe jutott a Piká bulija egy fél kiló fehér kenyérről(?!), amit tegnap vettem, majd egy újabb teljesen kusza és követhetetlen asszociációs folyamattal eljutottam a számhoz:

Tsók

 Ezt a mondatot minimum 50-szer ismételtem el, jobbára visítva; túl boldog voltam ahhoz, hogy tekintettel legyek az aludni óhajtókra.

Igeeeen, végre megvolt az a 30Y koncert, amire már hónapok óta izgultam előre. Most szándékosan nem betűrendbe szedve a jó-rossz élmények:

- ott volt Balázs
- elvágta magát (és ami azt illeti, még mindig nem józan)
- az másfeledik sorban tomboltam
- de ez kevés volt ahhoz, hogy lepacsizhassak Beck Zolival
- viszont majdnem meghaltam attól a hihetetlen flash-től, ami hullámokban terített be
- és majdnem meg is fulladtam
- vettem kitűzőt
- de elhagytam
- a srácok vettek koccost meg sört
- de mind megitták
- de maradt két söröm
- de azt is megitták
- imádtam, hogy vele tombolhatok
- de folyton elhagytuk egymást
- a koncert végén szereztem plakátot
- de nem találtam sehol a 30Y-relikviás faszit, pedig akartam venni egy kitűzőt az elhagyott helyett
- úgyhogy kimentem, hogy bejelentsem, mehetünk, mert feladtam a keresést, elvégre a boldogság kulcsa, hogy megelégszünk azzal, amink van (esetemben a plakáttal kellett volna megelégednem és lemondanom a kitűzőről), vagy valami ilyesmi...
- de baszott rám mindenki, legfőképp Balázs, pedig az arcába hajolva duruzsoltam, hogy "kicsim", "kicsim", pedig nem is szoktam kicsimnek hívni, de olyan boldog voltam, csak ez éppen senkit se érdekelt, mert ahogy a "kicsim"-ezésre, a "bazd meg"-ezésre se reagált
- úgyhogy visszamentem kissé komorabban, hogy előkerítsem a 30Y-relikviás faszit; meg is találtam és vettem egy kitűzőt
- amikor kimentem, még mindig áttetsző voltam, mert Piká (jaigen, ő is ott volt) 10-es skálán elért "helyesvagyok?"-értékét számolgatták (ez így mintha kissé értelmetlen lenne...)
- viszont találkoztam Kelemennel, ez újabb boldogító tényező volt (és a lehangolóakat ellensúlyozandó), még nyújtotta is a karját egy ölelésért - ami tőle teljesen szokatlan intenzitású érzelemnyilvánítás

Innentől nem részletezem tovább az eseményeket, mert végig ferde betűkkel kellene írnom; a főtéren volt egy csúnya vitánk, most kissé fagyos a hangulat, én blogolok, ők meg leugrottak sörözni (nélkülem, mert nincs gusztusom az alkoholhoz perpill és hülyeségnek tartom, hogy kimozduljak egy üdítőért, pláne, hogy nem igazán vagyok emberszerető kedvemben). Juhú.
Mellesleg nem fogok most (se később) kielemezni semmit - miért történt, ki a hibás, számít-e egyáltalán; leszarom. Ez csak pillanatnyi állapot, holnap reggel ugyanolyan giccsesek leszünk, mint eddig.

Ez a szám viszont zseniális és tökéletesen passzol a csöndes, éjjel posztolgatós, koncert utáni fül-rehabilitálós életérzéshez.

Tsók

Kurva dögök, ezek gyökerek, érted, nagybetűs gyökerek, így: GYÖKEREK. Meggyepálom egyszer, ugyanúgy visszamászik az öccsére, meggyepálom még egyszer, a bot majdnem eltörik, ugyanúgy visszamászik. Most meg itt fekszek szegény molesztált Jake-től 20 centire, hülye Elwood pedig meg van róla győződve, hogy ha nagyonnagyon halkan jön, akkor nem veszem észre.

De nem baj, hiszen itt van Silk Cut, hogy kirángasson a kettesszámú miniatürizált idegösszeomlásomból - aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaannyira örülök neked *-*

Mellesleg igeen, volt egy kisebb kimaradás, majd lesz Helyzetjelentés is, de nem itt és nem most, ellenben Tesco-beli szórólaposztogatós élményeket fogok taglalni, meg Balázsról/nak/ért/hoz akarok írni egy újabb szerelmes-rajongós posztot, azonkívül hétvégére várható egy őrületes 30Y koncert, arra izgulok már két hónapja, szóval lesz itt olvasnivaló, csak mozgósítanom kéne az ujjacskáimat.

Tudom, hogy így frissen-ropogósan a lőtéri kutyát se fogja érdekelni, de esetleg emberibb időben menjetek rá a naaagy fehér háromszögre a fehér körvonalú, szürke színű, legömbölyített téglalapon.

Tsók

Ui.: na neeeeeeem, most kaptam agyfaszt, fél perce fordultam el, de tényleg csak egy tüsszentés erejéig, Elwood már Jake fölött, utóbbi mint egy rossz kéjenc, előbbi cukrosbácsis. Kész, vége, én itt, most és azonnal le/fölmondtam.

A saját húgomat idézem: "...inkább legyél öngyilkos. Légyszi."
Ezt hidegvérrel, mosolyogva; még csak nem is holmi Nagy Lezúduló Hrung Katasztrófa zajlott le, hanem egy egyszerű, kis hétköznapi veszekedés.

Most akkor?

Túlságosan... Nem is tudom, mit érzek pontosan, mert nem álltam neki azonnal írni az incidens után, hanem vártam, hogy leülepedjenek az indulatok. Hát, azok leülepedtek. De nem is maradt semmi a helyükön. Üres vagyok, mint egy elhagyott csigaház. Meg persze némiképp sokkos.
Ma nincs zene.

Tsók
 

...ez az álomszép Martens; vagy ez a kissé más értelemben vett, de szintén álomszép Mango maxiruha?

Komoly kérdés; de végre egyszer nem őrlődöm a döntésképtelenségtől, mert az összes vagyonom 80 forint :D
Apropó; ha már ilyen boldog csóró vagyok, akkor egyértelmű a zene is:

Tsók

Ui.: mellesleg Kris; beragyogtad a napom :3

"- ...akkor is lenyűgöző. Hogy tudsz ennyire szeretni? Olyan vagy, mint egy szeretettel működő reaktor. Vagy inkább szeretetet előállító.
- De tudod az az érdekes, hogy ezt te veszed észre bennem, meg a Regi még néha. Ezek szerint belém látsz.
- Sok mindenkibe belelátok, bár tekintve a környezetem érzelmi színvonalát, ez inkább hátrány... A te lelked viszont, vagy éppen ezért, kész felüdülés ^^"