Azon bogyózom, hogy csinálni kellene egy titkos blogot, ahová azt írok, amit akarok és arról, akiről akarok. Cenzúra nélkül.
Haha.

Elsősorban lenne benne egy Napi Alfa, ahová szépen összegyűjtögetném a megszólalásait, meg feltöltögetném a technológiákon órai munka címén elkövetett marhaságainkat, meg az amőbázásokat, azonkívül létesítenék egy gyűjteményt, a hotdogos profilon találhatóhoz hasonlót, kittikéről, akinek zsibbasztanak a megnyilvánulásai, a fájdalmasan műmosolyos, nyilvánvalóan beállított, pózolós képei (bár ezek alapjáraton is felébresztik bennem az ellenszenvet).
Lenne egy külön részleg a húgom best of-jainak ("a RHCP nem emo?"), amin nyilván megsértődne, azaz dehogyis... Hiszen nem tudna róla, se ő, se más. A gond csak az, hogy viszont értelmét veszti az egész, elvégre azért írnám, hogy ti is a fejeteket fogjátok és röhögjetek, sírjatok, vagy lesajnálóan hőzöngjetek, mekkora kalap szar az én blognak titulált akármim.

Az a jó, hogy amíg ezeket leírtam, elfelejtettem, mi is volt az eredeti téma és kivételesen nem foghatom a fáradtságra, mert maratonit aludtam (10 és egynegyed órát o.O)

Kényelmes napnak nézek elébe. Még mindig pizsiben (=Balázs általam államosított pólója) grasszálok, poszt után pancsolok egyet, kicsit takarítok, hogy ne érje szó a ház elejét, aztán biciklire pattanok és végre kimegyek fényképezni, plusz villogni az új hajammal - na nem mintha lehetne vele villogni. Tényleg, teljesen aranyos, szeretni való, kedves, ártatlan fejem van így - csak én nem akartam még véletlenül sem aranyosnak, szeretni valónak, kedvesnek, ártatlannak tűnni; a féloldalas frufruval és azzal, hogy ilyen rövid lett (alig ér a kulcscsontom alá), erőteljesen emlékeztetek az 5 éves önmagamra.

***Átugrandó rész***

Mellesleg, az előző posztra visszatérve, nem csak a Mikulás, hanem Gergő, te is baszd meg a kurva ígéreteiddel együtt*. Piká buliján (március közepe) tettél véresen komoly ígéretet, hogy márpedig te nem fogsz elhanyagolni (Balázs, ennyit az "őszinte részeg ember"- elméletedről). Haha. De amikor véletlenül kimondom, amit gondolok ("Nektek nincs szükségetek rám."), akkor mindenki megsértődik. Kellemetlen beismerni, tudom, nekem is az volt, amikor végre beláttam, hogy Joe papával nem annyit törődök, mint amennyit megérdemelne (és mostanában többször is járok át hozzá). De semmi baj, ha nem érzel semmilyen késztetést arra, hogy a nyakamon lógj non-stop, vagy csak rám írj heti egy alkalommal, nem számít, de akkor ne is hitegess, hogy "jaaajbocsiígéremnemhanyagollakel".

És mivel elég értetlennek tűntél a csütörtöki "Baszd meg!" után, emlékeztetnélek a múlt heti időpont-egyeztetésre (muszáj, hiszen ooolyan elfoglalt vagy):

"- ...ésésés, jövő csütörtökön is rá érsz?
- Aha.
- Nem kell futóversenyre menned, vagy korán haza, nem vagy bent sokáig a suliban, nem ígérkeztél el másnak és nem Adrizol aznap?
- Nem.
- Akkor jó."

Ehhez képest, amikor ezen a héten csütörtökön felhívtalak:

"- Na szia, akkor hogy lesz délután?
- Szia, jujneharagudjAdrival leszek."

Baszd meg. (Bár ez, gondolom megy magától értetődően is.)

***Vége***

Egyébként bocsi az anyázásért, de van a lelkemnek egy olyan kicsinyes, gonoszkodó része, akinek minden vágya volt a fönti sorokat publikálni.
Mindegy. Ugorjunk.
A héten megtudtam, hogy mégiscsak lesz Szőce, ami azért mókás fantasztikus, mert úgy jöttünk el onnan, hogy ez volt az utolsó (bár Gyugyu - amolyan táborapjaszervezőjekiagyalójaakármilye - még mindig nem tekinti 100%-nak, a jelentkezők létszáma miatt. Én azonban teljesen optimista vagyok és úgy gondolom, hogy akik eddig megfordultak a táborban, azoknak a nagy része most is kapni fog az alkalmon, nem is beszélve a veteránokról.) Belebizsereg a lelkem a gyönyörűségbe, ha Szőcére gondolok. A burzsuj Indiába megy, megtalálni a lelki békéjét, felidézni, milyen a kétkezi munka, milyen érzés hálásnak lenni egy szelet vajas kenyérért és egy pohár kakukkfűteáért; nekem csak erre futja.

"But tell me how you feel,
For I am lonely too
Need you to know
I'm just as cold & numb as you."

Annyira lélegzetelállítóan gyönyörű :3 De ami még szebb, hogy még mindig nem untam meg. Rendbe rakja a lelkem. Olyan érzés hallgatni, mint amikor télen hazaértem este, a szobában fülledt és nyomott volt a levegő, én pedig ablakot nyitottam, kihajoltam rajta és beszívtam az éjszakai levegőnek ezen, tökéletesen tiszta, téli verzióját. Olyan, mintha kiszellőztetném a lelkemet.

Tsók

Ui.: Az eggyel ezelőtti poszthoz visszatérve pedig itt egy kép a még intenzívebb átérzéshez:
http://saucysaturday.deviantart.com/#/d4xnrv6

*= "Kedves Mikulás! Baszd meg és baszd meg a kurva karácsonyodat is!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.