Mégpedig azonnal hatállyal, mert ez így nem állapot.

Legalább is ezen bogyóztam hazafelé, lelkiállapotomhoz képest a Nirvana-féle "I'm so happy. Cause today I found my friends. They're in my head."-feeling is legfeljebb ovisok játszótéri viháncolásával ért volna fel, egy komolyabb eső pedig hirtelen előtörő szuicid hajlamainak engedve követett volna el azonnal öngyilkosságot. (Szerencsére ma erősen fújt a szél és nagyjából az ég is tiszta volt, úgyhogy nem halt meg egy felhő sem.)

Aztán hazajöttem és értelmes emberek módjára, sőt, még tovább megyek, testvérek módjára beszélgettünk húgommal, ígértem neki egy NewYorker-es kiruccanást, ő pedig elmosogatott és emberszámba vett, nagyjából itt le is lépett a depresszió, másik gazdatest után kutatva.

Viszont amíg borongtam, fejszabadító Offspringet hallgattam, mégpedig aztat ott lenn, és közben egy/A hangocska a címben már leírt mondatot egy transzparensen tálalva hadonászott a táblájával és ordítozott elhallgathatatlanul. Juppí.

Ezt meg ma este füttyögtem, mert egy teljesen kusza és követhetetlen asszociációs folyamat eredményeképpen eszembe jutott a Piká bulija egy fél kiló fehér kenyérről(?!), amit tegnap vettem, majd egy újabb teljesen kusza és követhetetlen asszociációs folyamattal eljutottam a számhoz:

Tsók

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.