Nesze nektek szerelmes szám :D És miközben szól az Alvin, pont el tudjátok olvasni napom rövid történetét. Meg a tegnapiét. Kezdeném azzal, hogy tegnap már valami gonosz vibrálással volt teli az aurám, mert senkitől nem viseltem el, ha hozzám szólt, de az Adrián…

 A blog lassan egyéves történetében még nem volt példa arra, hogy egy teljes posztot szenteltem volna szimplán egy zenekarnak. Hát most erre is sor kerül.Viszont, most már teljesen összezavartam magam. Hogy a zene ízlésem műfaji korlátai mik, arról lassan halovány lila gőzöm…

 Ehhh...Nem szeretem én a hétvégét. Nincs nyüzsgés, unalmas órák, ahol arra kell koncentrálnom, hogy ne aludjak el, vagy nagy ritkán érdekes órák, amikor pedig arra figyelek, amit a tanár mond, a pánikolás és kapkodás reggelente, hogy elérjem a buszt, az idióta balesetek és…

  *.*Mert meg volt végre a naaagy találkozás, és most halálosan boldog vagyok (= Igazából fogalmam sincs, mit írjak le a sok kis apróságból. Mert - ha nagyon józanul akarom nézni a dolgokat  - akkor semmi jelentősebb nem történt. De a józan gondolkodás pokolian…

 Kezdésnek jöjjön pár elgondolkoztató kérdés:Először is; miért leszek szomorú, amikor a Balázs lerakja a telefont, illetve, miért tűnődöm el néha, hogy felvegyem-e? Persze mindig föl veszem, és halál boldog leszek, de akkor is... miért?Másodszor: miért utált meg hirtelen…

 Néha ölni tudnék egy olyan varázspálcáért, ami rendbe rakja mások sorsát. Hogy boldognak lássam őket. Az olyan jó lenne. És akkor boldoggá tenném a Hannát, és megkapná, akit szíve óhajt. Meg a Gergőét is, habár nem fogalmaz túl világosan a problémáját illetően. De…

 Január elseje kirugdosta az eddig mélyen szunnyadó szerencsecsillagomat az ágyból. Hiszen újra együtt vagyunk, ami már önmagában is csoda; de a mai nap csodái közül az egyik legfigyelemreméltóbb, hogy végre megkaptam a hőn áhított bőrdzsekit :DNem mellékesen a szóban…

 Fehér, mert teljesült a legnagyobb kívánságom, ráadásul újévkor, és ismét együtt vagyunk. (=Fekete, mert az embert nem hagyja békében telefonálni a kisgonosz hugicája, akit most speciel megfojtanék. Mert amikor a Balázs végre felhívott (idióta napom fénypontja), a…

 Mert igenis vannak még csodák. Mától megint illúzióhajhász, naiv kis hülye leszek, és nem érdekel, ki mit csinál, miért, mikor, hogyan. Csak ő meg én.Semmi más nem számít. De:Megpróbálom magam nem annyira-nagyon beleélni. Habár ez kissé lehetetlen, próbálkozni…