én és a többiek
2011.01.10. 19:44
Néha ölni tudnék egy olyan varázspálcáért, ami rendbe rakja mások sorsát. Hogy boldognak lássam őket. Az olyan jó lenne. És akkor boldoggá tenném a Hannát, és megkapná, akit szíve óhajt. Meg a Gergőét is, habár nem fogalmaz túl világosan a problémáját illetően. De a pálcának nem is kell konkrét magyarázat. Önműködő lenne, mindenki azt kapná, amire a legjobban vágyik és amire a leginkább szüksége van. Talán a Balázson is segítek. Ha hagyná. És ha merném. Mert róla még kevesebbet tudok, lehet, hogy nem is lenne szüksége ilyfajta segítségre.
De mivel nincs, ezért szótlanul nézem, hogy mindenki másnak rossz kedve van, vagy csak lehangolt, vagy vágyik valami elérhetetlen után, vagy bármi; míg én élek és virulok, kismillió helyről kapom az energiatömegeket, és egyszerűen csak boldog vagyok.
De kaptok egy számot; engem majd' megríkatott. Persze Green Day. Isteni a keretsztori, jó a klipp, és persze nagyon szép a szám. Egyszer, még piszok régen, eljátszottuk gitáron haverommal. Állati boldog voltam, hogy én ilyen szépet tudok; mostanában sajnos hanyagolom szegény kis Bélát (gyengébbek kedvéért: ez a neve, akármilyen fura).
Mindegy; majd lesz valami. Majd ha lesz tanár, akkor lesz motiváció is, és akkor majd újra nekiállok. De itt a szám:
És még egy, mert ez is fantörpikus, még ha teljesen máshogyan is;
És egy harmadikat is :D
Ez a 21 Guns-nak a feldolgozása, amit szinte biztos, hogy már kiraktam ide. De ha nem, rá lehet keresni, bár nem hiszem, hogy lenne akár egy is, aki ilyen lelkes és érdeklődő...
De itt a szám:
Igazából nagyon szép így. De fura... Mármint, így olyan sok érzelem van benne, és sokkal jobban átjön a szöveg is. Szinte már sok is az érzelmekből... Pláne mióta
Hátigen...
A végletek embere vagyok. Vagy fantasztikus a kedvem, vagy éjsötét. Vagy túlcsordulnak érzelmeim, vagy minimumra veszem. Vagy gigászi teljesítményt nyújtok, vagy úgy vakarom össze a kettest. Vagy fekete, vagy fehér. Így kissé ironikus, hogy a szürke a kedvenc színem. De ez vagyok én.
És mert ma nem bírok magammal, kaptok egy negyedik, és elméletileg utolsó számot:
Mert ez passzol leginkább a hangulatomhoz. Egészen elkomorodtam. A Wake Me Up When September Ends-nél kezdtem elhangolódni, és mire vége lett ennek a klipnek, abszolút padlón voltam/vagyok. Mert egyrészt aaaannyira szeretnék ilyen felelőtlen és hülye lenni, halál logikátlanul, toronymagasról szarni mindenre, nem törődni semmivel és senkivel, nem gondolni a következményekre, csak tenni, amihez kedvem van, hatványozottan idiótának lenni. Másrészt pedig szörnyű, mert tényleg van, aki így él. Ilyen böszmén. Ennyire... felelőtlenül. Ennyire meggondolatlanul.
És íme... A szélsőségesség csúcsa. A hegymagas jókedvem rohamosan leapadt, helyét a "mindjárt bőgők"-fázis vette át. Ezt rohadtul gyűlölöm. Miért nem lehetek kicsit kiegyensúlyozottabb??
És a legszebb, hogy ilyenkor ötvenen rohannak, hogy "segítsenek". Nem kell segítség. Majd én, egyedül megoldom. Nem akarom, hogy segítsenek. Halál fölösleges. A bánatba nem tudnák megoldani a gondom, én pedig nem akarom és nem is tudom megmagyarázni nekik az össze-vissza, kusza, cifra érzéseim.
Hát... Mára ennyi lenne. Szerintem megint megkaptátok a napi-lelkizést adagot, szóval... ja.
Tsók
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mark222 · http://izig.uw.hu 2011.12.16. 17:05:46
memety · http://memety.blog.hu/ 2011.12.16. 22:12:09
és ha csak így random rákérdeznék, hogy mi a gond? talán varázspálca nélkül is lehet segíteni a helyzeten..^^