fekete-fehér
2011.01.03. 20:37
Fehér, mert teljesült a legnagyobb kívánságom, ráadásul újévkor, és ismét együtt vagyunk. (=
Fekete, mert az embert nem hagyja békében telefonálni a kisgonosz hugicája, akit most speciel megfojtanék. Mert amikor a Balázs végre felhívott (idióta napom fénypontja), a drágaság sípolt a sípolós nyalókával (beperelem a gyártót felelőtlenségért), és hülyeségeket ordítozott a telefonba. A Balázs pedig inkább lerakta, mert nagyon behallatszott az a rohadt sípolás és nem akar megsüketülni...
Utána valószínűleg nagyon-nagyon sötét és gyűlölettől csöpögő lehetett a pillantás, amit vetettem hugicára, mert kimenekült a szobából. Ez nála elég ritka, hihetetlenül érzéketlen az érzéseimre és az igényeimre.
Most Alvinnal vigasztalódom, plusz a Hanna-drága is nyugtatgat, többnyire sikerrel. Ezért itt egy szám:
Ma a fél három táján aludtam el. Tegnap hajnali fél kettő fele sikerült. Tegnapelőtt fél négy körül. 31-én egyóra táján. Iszonyatos fáradt vagyok, és sűrűn jön rám bőghetnék apró kis hülyeségek miatt.
Viszont egész nap boldog voltam. Az utóbbi pár hónapban többféle verzióban léteztem; volt a "normális" memety, a Savaria karnevál előtti; volt a boldog, életvidám, lökött, naív, lelkes memety, amikor összejöttem a Balázzsal először; aztán volt a haláldepis, darkpóni memety, aki hatványozottan bunkó és szótlan volt, amolyan esőfelhő-jelenség; most pedig kialakult az új; a depis darkpóni és a vidám, lökött memety egyvelege. Az új én valamiféle sötét, kissé morbid vidámsággal rendelkezik, sokkal több az energiája, és egyenlőre nem tud rendesen aludni. Sokkal bizalmatlanabb lettem és továbbra is lelkesen rombolom le a hamis illúziókat; továbbá hivatalosan is zenefüggő vagyok. Szabályos elvonási tünetek jelentkeznek, amikor le van merülve mindét aksija az erőteljesen tamagocsira hasonlító mp3-nak, vagy kiveteti velem a tanár, vagy már fáj a fülem az állandó jellegű zenehallgatástól. Az új memety magasról szarik a tanulmányi eredményeire, habár ez nem túl helyénvaló, tulajdonképpen csak a fene nagy önérzetemet bosszantja.
:/
Szegény Gergő, totál le van törve, és heveny életutálatban szenved. Lelkesen próbálom vidítani, már amennyire ez lehetséges msn-en keresztül (még mindig az élőben vigasztalás híve vagyok), de nem sok sikerrel. Nem vagyok valami jó vigasztaló :/
Viszont küldött egy fantasztikus számot. Pokolian jó. Halálos.
Íme:
Kezdek aggódni a testi épségemért. Egyre kevesebbet eszek, alig alszom, lehet, hogy titokban elkapott valami hibbant vámpír...? Habár heget nem látok, és pokoli kínok sem gyötörnek a méreg miatt. Mindegy. Majd lesz valami.
De ez a "majd lesz valami" az egész élethez való hozzáállásomat is jellemzi. Főleg, amikor nagyon darkpóni vagyok. Olyankor hagyom az egészet a francba, nem érdekel senki és semmi. Nem számít hogy lenne ezer meg egy tennivalóm, hogy egymást érik a házimunkák a tanulnivalók. Nem számít, hogy kinek van rám szüksége, ki szeret, ki nem. Igen, valóban bunkó tudok lenni. Ez van. De általában hamar túlteszem magam a dolgon, hála a csodás barátaimnak. Meg a tudatnak, hogy bár elég messze, de van valaki, aki hagyja, hogy szeressem. És csak ez számít. Semmi más.
Szépálmokat és tsók!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
m.sunset 2011.01.03. 21:13:21
Én már egy éve nem alszom, hozzá lehet szokni. :)
És igenis, jó vigasztaló Vagy. ;)
memety · http://memety.blog.hu/ 2011.01.08. 08:36:32
Azóta már sikerült újra visszaállnom, most már csak a keléssel vannak gondok... :P
Igyekszik az ember... (=