Ehhh...

Nem szeretem én a hétvégét. Nincs nyüzsgés, unalmas órák, ahol arra kell koncentrálnom, hogy ne aludjak el, vagy nagy ritkán érdekes órák, amikor pedig arra figyelek, amit a tanár mond, a pánikolás és kapkodás reggelente, hogy elérjem a buszt, az idióta balesetek és röhögések szívemcsücske-Hannával, az ofő kifigurázása a végletekig, a túlélésért küzdve számolni a perceket és szívdobbanásokat matekon... Ez ilyenkor mind megszűnik. És, mivel semmi más nem marad, ami elterelné a figyelmem, kénytelen vagyok a Balázs fojtogató hiányával szembesülni minden pillanatban...

Össznapi tevékenységem egy mosogatás, a malacka kitakarítása, egy hosszúra nyújtott hableánykodás a fürdőben, az istenien finom csokitorta mázának elkészítése, meg rajzoltam egy manga triót. Ennyi.

Lassan megőrülök. Habár csütörtökön tettem egy kiadós sétát a metsző hidegben, csokis shake-t szürcsölve, ez édeskevés a magamfajta izgő-mozgó, egy helyben ülésre képtelen egyénnek. Holnap fogom a Fujit, és kinn leszek legalább 3 órán keresztül, különben biztos megőrülök a négy fal között.

Hogy az egyre elviselhetetlenebbé váló hiány következtében semmi hülyeséget ne csináljak, a negatív energiáimat ezzel a számmal próbálom meg lekötni:

Több-kevesebb sikerrel.

De máshol sem rózsásabb a helyzet. A tudatalattimban általános a morbidság; azt álmodtam, hogy vámpír leszek. Bár hihetetlenül örültem az ezzel együtt járó szépséges külsőnek és félelmetes gyorsaságnak, az őrült vérszomj hevében majdnem kinyírtam a Balázst... o.O
Ez ráébresztett arra, hogy talán mégse lenne olyan nagyon jó, hogyha vámpír lennék. Inkább maradok ilyen esetlen és tökéletlen. Így sokkal kisebb kárt okozok másokban. A saját épségem meg nem izgat annyira. Megszoktam már, hogy mindenben hasra esek, hogy állandóan összeverem magam az edzéseken, hogy rendszeresen lesérülök, ésatöbbi ésatöbbi.
A nem túl rózsás helyzethez visszatérve; a Jeni és az Adrián szakítottak. -.-"
Bár egyrészt abszolút megértem a helyzetet; másrészt halál értelmetlennek tartom a döntésüket. Mindegy. Az ő dolguk.
A Gergő... nos, jobb kifejezés híján összeveszett a barátnőjével. Mármint nem "kedvesével"-barátnőjével, hanem a "csakbarátokvagyunk"-barátnőjével. És nem összeveszett, de ez igencsak hosszú történet, és nem is tartozik ide. De ettől függetlenül nagyon pocsékul van. És nem tudok rajta segíteni. :(
Mindegy, majd lesz valahogy.

Nekem pedig csak a holnapi napot kell túlélnem, aztán újra suli. Tömény zenehallgatással persze, és előbb-utóbb csak szombat lesz (=

Tsók

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.