Kezdésnek jöjjön pár elgondolkoztató kérdés:

Először is; miért leszek szomorú, amikor a Balázs lerakja a telefont, illetve, miért tűnődöm el néha, hogy felvegyem-e? Persze mindig föl veszem, és halál boldog leszek, de akkor is... miért?

Másodszor: miért utált meg hirtelen az összes tanár, aki addig szeretett??

Harmadszor; miért nem vagy halálosan boldog??

És negyedszer; mekkora az esélye, hogy a lentebb tárgyalt álom nem teljesül be??

Illetve itt egy utcsó; miért van ilyen piszok rossz, balsejtelmem...?

Íme az álom: Igazából nem is volt teljes álom. Csak a felébredés előtti pillanatokra emlékszem, hogy akkor is a Balázsra gondoltam. És pirosan villogott egy dátum; február 28. És határozottan balsejtelműen. Remélem, nem lesz semmi belőle...

 

Aztán itt egy szám:

Baaaaaaaaaaazzzdmeeegg...

Én nem lehetek ilyen gyökér... Neeem, hát ilyen nincs... Én. Nem. Vagyok. Normális. Ez most már hivatalos. 
Balázs hív. Hát nem kinyomom?!
De ennek semmi köze az elején leírtakhoz, most tényleg halál jó lett volna vele tartalmasabban beszélni, mert amikor először hívott délután, kb. 2 percre futotta.

Isteneeeeemmm... Akkora egy gyökér vagyok...

De basszus, most komolyan. Mondjatok még egy ilyen elmehagyottat, aki kinyomja a telóját, ha hívja a szíve-csücske.

Állat kíváncsi vagyok. mekkora fogyatékosnak gondolhat most. Szerintem már rég megbánta, hogy boldog újévet kívánt...

Gyááááh...

 

Na mindegy, én szerintem most eltávozom. Akár az élők világából is. Bármit, csak ne legyek ilyen hülye.

Tsók

A bejegyzés trackback címe:

https://memety.blog.hu/api/trackback/id/tr602577318

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása