... hogy vagy nekem. Előre bocsátom a szegény többieknek, ez most nyálas poszt lesz, és még csak nem is szerelmesen nyálas, mert Gergő, neked címzem.

Megint kivakartál a depiből, nem először és sajnos nem is utoljára, vigyázol rám, lebeszélsz a baromságokról, és úgy egyáltalán: törődsz velem. Ezért nem tudok elég hálás lenni. És persze, mindig elsütöm a "kapsz egy sört" poént és te ugrassz is egyből, hű punk módjára, de ezt nem lehet egy sörrel viszonozni, még százzal se. Az ígéretemet, miszerint bármi van, egy szavadba kerül és ugrok, igyekszem betartani - úgyis tudod. Egy éve és néhány napja, hogy megtanultam, milyen, ha atomjaimra törnek, egy éve és néhány napja, hogy összevakarsz, amikor szívesebben pancsolnék a saját mocsaramban, egy éve és néhány napja, hogy véglegesen a barátommá fogadtalak. Az voltál már Szőcén is, amikor megpróbáltál megvigasztalni, mert hülyeséget csináltam és az vagy most is, és az is leszel remélem még jó darabig.
Köszönöm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.