szívom a vérem
2011.09.28. 13:07
Az emberek soha nem lesznek boldogok, mert hiába lenne adott a tökéletes világ (ami szintén nem fog a bánatban eljönni), szükségük van önsajnálatra is. És bármennyire is szeretnék, nem tudok különbözni ebben az átlagembertől. Szükségem van rá, hogy jelentéktelen dolgokon akadjak ki, sírjak a semmiért, elbaszott működésű szemem pedig felnagyítja a hibáimat és isteni magasságokba emeli a többieket.
Szükségem van rá, hogy szívjam a saját vérem, hogy kínozzam magam fizikailag és lelkileg egyaránt és sajnáljam a többieket is magam mellett, mert el kell viselniük a hangulatingadozásaimat. Amik nem fognak megszűnni, mert... ja bocs, ezt már kitárgyaltam.
Szóval nyáá, meg fúú, és különben is fuck off.
Tsók
Ui.: tudom, ez egy szar poszt. És ez se fogja elérni azt a tökéletességet, amiről álmodom, és amihez másnak meg van a tehetsége. De nem érdekel.
Uii.:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
m.sunset 2011.09.28. 13:42:34
De valóban, igazat adok abban, hogy a "tökéletes világ" csak elb*szott romantikus regényekben létezik, kár is lenne olyasmit hajszolni, ami nem létezik. Viszont abban kell élnünk, ami adatott, a sz*r helyzetekből is a lehető legjobbat kihozni, tervezni, dolgozni, egyszerűen csak élni. Az önsajnálat keserűsége hamar megöl, ha mégsem, akkor pedig végtelenül szánalmassá válunk általa.
És éhen halunk. :)
Úgyhogy fel a fejjel, sajnáld kicsit magad, kell az is, de aztán tessék elkergetni a rossz szellemeket, és mosolyogni. Vagy valami olyasmi, tudod?! :D
memety · http://memety.blog.hu/ 2011.09.29. 16:02:59
Szóval nálam se állandó jellegű a dolog, csak többször és általában indokolatlanul jelentkezik.
De feltétlenül intézkedünk ez ügyben :D