De most komolyan. Amíg a kocsiban ücsörögve vártam apumat, aki beszaladt a pékségbe edzés után, a rohamosan szaporodó esőcseppekben gyönyörködtem és közben zenét hallgattam, mégpedig aztatott lent és az abszolút Nirvánától eufóriáztam (blee, én ilyet is tudok), nem bírtam továbblépni a kérdéskörön.

Lassan megy az írás, mert közben Balázzsal beszélgetek és valahogy nem jutok egyről a kettőre (mint általában). Húzza kicsit az agyam, meg összevissza hablatyol, hozzászokhattam volna már, csak annyira le vagyok épülve lelkileg, hogy most a legkisebb negatívum is minimum meglékel. Miért is vagyok leépülve? Hiányzik. És olyan nem-jól. Lehet pillogni, igenis van, amikor jó érzés, hogy hiányzik, mert maga a tudat az, hogy egyáltalán hiányzik valaki, akinek én elméletileg szintén hiányzom, ami jó érzés.

Najó, ez halott ügy. Ami a pénteket illeti, Chrisz+Gergő+Laci (Gergő unokatesója)+Adél (Gergő húga)+én--->Malom Söröző; Lunchbox koncert. Imádlak titeket, Laci és a punksága már kifejezetten hiányzott, Chrissel külön öröm volt végre élőben is találkozni, köszönöm a koktéltvodkátsört, Adélt pedig még mindig imádni valónak tartom és nem emlékszem, mit írtam a Gergő nyakára. Ezzel osszátok be, keményen duzzogok, ezúttal a világra haragszom kollektíve (kissé későn jött ki a kiskamaszos egyedül a világ ellen-életérzés), ráadásul az előbb rácsaptam dühömben a kezemet egy hosszabb monológom után a gépre, erre az fogta és leoffolta magát. A mutatvány előtt/közben bejött apum, hogy bemutassa a gyönyörűségesen retro Prakticáját, de kiderült, hogy nem tudom használni, mivel LCD-kijelzővel nem rendelkezik, szemüveggel viszont nem tudom használni a keresőt, szemüveg nélkül pedig csak szar, értéktelen, életlen képeket lőhetnék.

Tudjátok mit? Bassza meg az összes, amelyik kékfelhőt meg citromsárganapot rajzol.

Naaa, ilyet nem írunk, mert szeretjük a kékfelhőt és citromsárganapot rajzolókat, csak nem ebben a térben és nem ebben az időben.

Mivel a fent emlegetett eufória csak pillanatnyi volt és a témához összességében jobban illene valami komorabb, én meg újabban szerelmes vagyok Adam hangjába, meg úgy kompletten a Three Days Grace nevezetű csodába, amit külön a hozzám hasonlóan retardált, ok nélkül is világfájdalmat érzőknek találtak ki, ezért szükségét érzem még egy számnak.

Tsók

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.