a cukros béka monnyon' le!

2012.03.20. 21:49

Eredetileg hosszasan szerettem volna taglalni, milyen faszányos is volt Piká szülinapja, de ráébredtem, hogy én nem tudok beszámolót írni, csak random, frissensült gondolatokat.

A nap fénypontja kétségkívül... Öhhm... Hát, ha fénypontja nem is, de sötétpontja mindenképpen volt. Ülök buszon, egyszer csak jön egy öreg néni, én meg jól vagyok nevelve, ezért le is kaptam a táskámat a másik székről, hogy le tudjon ülni.

Azt a bűzt, bassza meg... o.O

Forgott a gyomrom, a szaglóreceptoraim sírva fetrengtek kínjukban és biztos voltam benne, hogy le fogom hányni az előttem ülőt. Hogy lehet valaki ilyen igénytelen? Az első, ami eszembe jutott, hogy Hemingway-től az Akiért a harang szól-ban leírt halálszag lehetett ilyen. Hogy némileg könnyebb legyen, elkezdtem barátkozni mintegy gondolat-elterelésként a Mentés másként-tel, ami ismét "MIVAN?!"-os élmény volt így elsőre (a "MIVAN?!" az én fejemben Balázs éles, meghökkent/enyhén sokkos, féltékeny mi van?-ja), csak úgy, mint a Pusztítós. Van a 30Y számoknak egy ilyen "MIVAN?!"-os kategóriája, amit elsőre abszolút hallgathatatlannak minősítek, mert szinte perverz számba menően elvontak, aztán ráerőszakolom magam egy második meghallgatásra, ami viszont szivárványt-hányós mém-fejet szokott előidézni, de megint csapongok. Lényeg a lényeg, majdnem meghaltam, szarjon sünt az ilyen, ha ekkora luxus neki néhanapján megfürdeni; de legalább a Mentés másként jó. Persze csak a maga iszonyatosan és ijesztően intenzív elvontságával.

Különben meg itt a szöveg, mert nekem is majdnem leesett a fülem a koncentrálástól, mire megértettem.

"a szívembe végre nincs hely
ki van téve egy megtelt tábla
annak aki az ajtaját
valahogy még megtalálja

mert be van nőve szőlővel
a szőlő meg lisztharmattal
a böbe mellett a gazdaboltban
kérdezem a sokat tapasztalt

barna köpenybe gombolt embert
hogy mi a jó rá hogy lemarja
a szívemről a bajt úgy hogy a
szőlő is megmaradna

mentés másként mentés másként
mentés másként

hét pötty háton hat láb aztán 
a prés frankón összetolja
úgy ahogy a nagy kés vágta
gégéből zománclavorba

gyűlik össze a vér és aztán
az anyja szíve az apja mája
hogy a toron majd délután
vagy kiszarja vagy kihányja

mentés másként mentés másként
mentés másként mentés másként
mentés másként mentés másként

mer' a présben úgy olvad össze
mindenféle szín meg fajta
a levél meg a szőlőszár és
a bogyók meg a katicák rajta
mind."

Akkor ezek után azt hiszem, tsók.

A bejegyzés trackback címe:

https://memety.blog.hu/api/trackback/id/tr244323021

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása