Ahányszor hallgatom meg, annyiszor facsarodik a szívem össze-vissza, olyan zabálni valóan édes-szerelmes szám ez, ráadásul még Three Days Grace is, ez pedig eleve kizárja az emelkedett, fennkölt hangulatot, tehát éppenpontteljesen tökéletes és Az Abszolút a szerelmes számok között.
Tehát a szerelmes hangulatom köszöni szépen, kiválóan érzi magát és még nem is fog elcsitulni jó darabig.

Nade.
Ami inkább bír hírértékkel, az az, hogy megint semmi ihletem, ergo, a poszt kevésbé lesz ütődött és memetyes, minő kellemetlenség, de már égett a pofám, hogy epekedni hagytalak titeket a posztjaim után (ami azt illeti, az egóm teljesen egészséges méretű, a mai divatnak megfelelően tökéletesen alacsony, leszámítva azokat a ritka pillanatokat, amikor Balázzsal vagyok - olyankor szépnek hiszem magam ^^)

Akkor még némi hétköznapok, aztán nekiállhatok szemet rajzolni, mert én, a zseniális, megígértem egy osztálytársnőmnek. Pedig még képem is van és az alapján is nagyon nehéznek tűnik.
Egyrészt a világ legjobb cseréje volt az Alfát a Hanna helyére ültetni. A srác teljesen bolond, folyamatosan nevetek (o.O) mellete, ad a kajájából, a vizéből, hagyja molesztálni a telefonját (amin van egy teljesen fantasztikus madár-gyilkolászós játék) és vett nekem alumínium-dobozos kiszereltségű pin-up lányos cocakólát. 1000 meg egy éve vadászom alumínium-dobozos kiszereltségű pin-up lányos cocakólára *-*
Lassan szeretek iskolába járni, olyan, mintha megismertem volna a sziget vidám oldalát, mindenki olyan kedves, lassan azt kell hinnem, ezek szeretnek engem o.O
Hogy kissé lombozzam a kedélyeket, két halálos szokása van: 1.: Ok Nélkül felébreszt, amikor alszom, hónaljon böködéssel; 2.: fújkálja a kezem. Utóbbi nem hangzik halálosnak, de higgyétek el, nagyon is az.

Holnap Krisszel, új lelkizőstársammal megyek valamerre. Lunchbox, avató, vagy netán Bánya? Gőzöm sincs, majd random vitorlázunk el valamerre. Azért óvatosságból megkérdeztem, hogy akar-e kiöltözősebb helyre vinni, de legnagyobb gyönyörűségemre nem várja el tőlem, hogy meghazudtoljam önmagam és cicanacis, csinicsizmás rettenetben jelenjek meg, nyugodtan öltözhetek papagájnak is.
Tehát ez is rendben.

Ami pedig Balázs szalagavatóját illeti, már a ruhám is meg van, bár nem olyan lesz, mint terveztem, nem anyum által varrt, de mindenképpen gyönyörű. Tényleg, már topánom is van :D Igeeen, ez határozottan nagy újságnak számít, mertmivel minden cipőboltban pofán röhögtek, miszerint mit akarok én a 39-es konfekciólábammal január közepén, amikor mér mindent eladtak és amit nem, az meg félmillió és/vagy platform. A reménytelen helyzet ellenére mégis megtaláltam álmaim cipőjét, ami:
- kényelmes
- nem túl magas a sarka
- bőr
- gyönyörű, gömbölyű orra van
- tudok benne menni
- amúgy is gyönyörű
- nem félmillió
- és úgy egyáltalán: tökéletes.

Hogy a kép teljes legyen, még mindig meg van mind a 10 körmöm (ez nagyonnagy szó), a bőröm is szépülget, a hajamat is kitaláltam már, sőt talán még egy smink is szóba kerül (bár lehet, hogy maradok a jól bevált handmade módszernél). Úgyhogy már csak tényleg azért aggódok, hogy a bőröm olyan szép legyen, mint amilyet én szeretnék és a körmeim se adják föl idő előtt kemény harcukat a használati tárgyakkal és szerencsétlenségemmel szemben.
Hozzátenném, nem vagyok plázanyúl, csak szép szeretnék lenni. És tökéletes, persze csak valóságosan, reálisan - és mivel rólam van szó, esetlen-szerencsétlenül.

Ezek után itt a lö szám, aztán búcsúzik a móka mára (...zárul Miki mókatára - igen én még emlékszem rá, kedves Demotiváló)

Tsók

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.