Lüktet. Ég. Fáj. Balázs, Gergő meg fog ölni. Nem érdekel. Haragszom magamra, mert ez balfaszság volt. De nem tudok mást. Valahogy pusztítanom kell magam, mielőtt a lelkemben kavargó meghatározhatatlan színű, de leginkább mélységesmélyfekete érzelemvihar emésztene fel. Nem ihatok, nem élhetek tudatmódosítókkal, nem szívhatok el egy raklap cigit. Nem léphetek le itthonról, mert nincs hová mennem és nincs pénzem. Nem tehetek semmi látványosat. Inkább csak szép lassan szedem ízekre magam... Ez jó.

Mellékesen: ez a szám itt üde, bájos vasárnap délutáni családi piknik ahhoz képest, amit érzek.

A bejegyzés trackback címe:

https://memety.blog.hu/api/trackback/id/tr813495754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása