Habár ez mindennapos tényező, és illene jobban tűrnöm, néha egészen elkomorodok.

 

Szerencsére ilyenkor mindig rám talál valaki, és lelkesen nekiáll vigasztalni. Pedig semmi bajom nincs, vagy legalább is olyan nincs, amit szavakba lehetne önteni.

Most pl. az Adrián próbálja bennem tartani a lelket. Én meg, hirtelen ötlettől vezérelve, kerestem pár Vampire Weekend számot, de a harmadiknál vissza kellett nyomnom a fentebb említett depis számra. Muszáj volt... Egyszerűen annyira kibírhatatlanul szép... Ráadásképpen eléggé szíven ütött a szövege, amikor olvastam a fordítást. Naná, hogy bepárásodtam. Hát igen... A szám nem épp életörömtől csöpögő időkre emlékeztet.

 

Ja, hogy tudjátok is, miről beszélek (bár párnak szerintem már most leesett), be is teszem.

 

És ha a ti kedvetek is mínuszba zuhant, akkor dobjátok föl Vampire Weekend-el. Különben a szám ismerős lehet egynémelyeknek, akik lelkesen nézik a ComedyCentral-t és látták már az Így jártam anyátokkal-nak a reklámját, abban van ez a szám:

 

Egyszerűen annyira aranyosan hülyék, hogy csak imádni lehet őket. Sugárveszély szintjén sugárzik belőlük a jókedv és az életöröm. És én mégsem ezt hallgatom, hanem az "olyan szinten nem csinálok semmit, hogy az punnyadásnak is gyenge" hangulathoz éppen passzoló Kispálokat meg Kiscsillagokat. Apropó, Kiscsillag. Nekiálltam keresgélni életem első, tökhivatalos koncertjről egy számot. Rohadtul nem emlékszem semmire, mert egy haverommal egymás nyakába kapaszkodva dülöngéltünk a sok pogózó gyökér miatt, plusz ő piszkosul be volt nyomva, plusz azon verekedtem a lelkiismeretemmel, hogy akkor most hagyjam magam lesmároltatni, avagy ne, miközben a srác ott énekelte nekem, hogy "Csókoljál meg kiscsillag!". Na, kb. ennyire emlékszem a számból, meg úgy egyáltalán a koncerten hallott összes számból. Meg arra, hogy egy csomószor a részeg tömegel énekeltem, hogy "a hold". Úgyhogy bepötyögtem a Zeneszöveg keresőjébe, hogy "Kiscsillag", illetve "hold",  majd nyomtam egy entert. A két szám közül, amit kidobott, szerintem ez volt az:

 

Sajnos kifejezetten szar minőség, de jobb nem akadt, úgyhogy ez van, ezt kell szeretni. A gond csak az, hogy ebben nem éneklik sokszor, de még párszor se, hogy "a hold", habár kísértetiesen emlékeztet az emlékfoszlányaimra. Segáz.

 

Ehh, megint jól leterhellek benneteket zeneileg, habár szerintem a kétfős olvasóközönség 90%-a nem hallgatja meg egyik számot se, a maradék 10% pedig max. egyet. Tudom. Ez megint jól ki lett számolva, valószínűleg ezért vagyok kettes matekból.

 

Viszont hétfőn jön a Balázs, úgyhogy már csak pár napig kell kepesztetnem, hogy az a maradék ép eszem ne hagyjon el, meg hogy valahogy életben tartsam magam. Utána megint elröpködök majd néhány napig fittyet hányva a nagyvilágra, föld fölött 20 centivel, míg ki nem fogy belőlem az utolsó csepp szerelmes boldogság, hogy aztán újból sóvároghassak a következő találkozásra. De látszik is, ki az optimistább kettőnk közül; én azon agyaltam, mit csinálok majd, ha megszakad a fentebb említett körforgás és szakítunk; ő azon, mi lesz, ha együtt maradunk. Én olyanokon nem merek gondolkozni.

 

 

 

Ehh... Lezsibbadtam, pedig én sírtam és nektek kell olvasni. Azaz dehogy kell. Csakis merő mazochizmusból olvassátok :D

 

Na jók legyetek, eltávozom

Tsók