Ehh... Ma akkora gyökérségeket követtem el, amik már tőlem is ijesztőek. Csak hogy néhány példát említsek; vettem csak puszta, múló hóbortból négy sóskiflit, mert hogy olyan jó ötletnek tűnt, bezzeg a szenyámat azt csak otthon ettem meg; viszont nem vettem semmi innivalót, ezért majdnem szomjan haltam, és beszlopáltam a Hannának csaknem a teljes üveg teáját. Matek-korepen már a másodfokú egyenlet képlete is komoly problémát okozott, pedig ez azon ritka kivételek egyike, amit még értek is. De a nap negatív csúcspontja egyértelműen a reggeli malőröm volt. Reggel halálosan büszke voltam magamra, mert sikerült időben kiérnem a buszmegállóba. Bár kissé furcsa volt kétszer annyit várni rá, de nem baj, csak lelkesen örültem továbbra is a fejemnek, hogy sikerült magam összeszedni időben. Beér a busz, srác veszi elő a bérletet, nekem meg elkerekedik a szemem - az én bérletem nem februári ám!

-.-"

Megjegyezném, kb. 9. eleje óta busszal járok suliba, tehát nem, nem arról van szó, hogy nem tudtam, meddig érvényesek a bérletek.

Egyszerűen csak ennyire fáradt vagyok (=

De a pláne a dologban az, hogy a 25-30 perces gyalogút során meg sem fordult a fejemben, mekkora hülye is vagyok tulajdonképpen. Nyilván lefoglalt a vacogás és hogy a fülem fagyási sérülést akart szenvedni.
Úgyhogy szegény, a hülyeségeimre némiképp felkészületlen Hannáéknak kellett felvilágosítani, miszerint a bérlet köv. hó 5-éig jó.

o.O

Azt hittem, ott helyben agyf*szt kapok. Szóval most komolyan azért kellett nekem 25 rohadt percen keresztül fagyoskodnom suliba menet, mert fene nagy kialvatlanságomban teljesen szét vagyok csúszva?
Hát igen.
Egész nap ezen sóhajtoztam meg vihorásztam :D Hogy lehetek ekkora gyökér...

Najó, kaptok még egy számot, aztán én el is távozom, mert jogilag fizika-kiselőadás ügyén kértem el anyától a gépet. Aminek jobb esetben is csak a fele van meg és igencsak távol áll még a nyomtatható verziótól...

Azért néhány pozitívumot is kaptok, habár nyilván számotokra az eddigiek is elég szórakoztatóak lehettek. Ma úgy írtam meg 100 %-osra a német szódogát, hogy tegnap leírtam a szavakat a szótárba, ma reggel pedig kb. fél percben átfutottam őket. Jó, oké, csak 20 kérdeztek a 89-ből, de attól még az ötös az ötös. Pláne, ha be is írják :D
A másik pozitívum, ami viszont egyáltalán nem elhanyagolható; 1 hónaposak vagyunk.
El se hiszem. Igazából fogalmam sincs, mire számítottam, de biztosan nem erre. (Márminthogy megérjük az 1 hónapot.) Inkább csak örülök minden egyes napnak, amíg kinn van fészen, hogy ő a párom (=

Öhmm... Lassan megyek, hátha most majd sikerül kialukálnom magam, péntek óta először, már nagyon ideje lenne...

Tsók

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.