kényelmetlen a padló
2010.11.06. 11:50
Háj evribodri!
Jó, igeeen, most jöhet megint a csúnyánnézés, hogy ugyan már, kádves memetykénk merre is lófrált eddig, hogy egyetlen sort sem volt képes produkálni.
Hátt... Tényleg bocsi érte, de nem volt ihlet.
Végül is mindegy is, mert most már van. Szóval, voilá, a rizsa után jön a két sorba sűríthető lényeg, szépen, terjengősen megfogalmazva.
Háttizé...
Csütörtökön Hannával buliztam, meg pénteken is. Külön köszönet a nemes szívű leányzónak, amiért kibírta mellettem/velem 23 és fél órán át! Nagy tapsot neki! :D
*ez a taps helye*
Először elslattyogtam hozzájuk, majd tőlük mentünk Katival (osztálytárs) mekdonálcba.
Rájöttem, hogy egy sali öntettel, plusz egy csokis shake bőven elegendő, nem is értem, miért nyafiztam anno, hogy nekem nem elég egy Big Mac menü....-.-"
Hugica is előadta a saját agyszüleményét; ismét fényt kaptam. Szerinte a Red Hot Chili Peppers... ki se merem mondani... EMO?!
El bírjátok ezt hinni?!
Kiakadtam, de csak egy pöppet. Már egészen fény-edzett vagyok.
Szombaton aztán találkoztam a Matyival.
Azóta együtt vagyunk (=
Kinn sétálgattunk, megmásztuk az Emlékműt, körbejártuk a Csónakázó-tavat, és közben az egyik felem ott sikoltozott, hogy "Te magasságos, nem ez volt az eredeti terv, te hülye!"; a másik felem pedig lelkesen oltogatta a sikoltozót, hogy "Fogd már be, hiszen olyan természetesnek tűnik, hogy vele vagyok(-unk?), mintha csak levegőt vennél(-nénk? :D)!". Szóval míg a két énem elveszekedett egymással, én tudtam rá koncentrálni.
Bementünk a Szigetre, és marha jó volt (habár ez így elég illúziórombolóan hangzik). A focimeccs miatt az óriási lámpák bevilágították a fél várost, és finom, sejtelmes hangulatt árasztott tőle a koromsötét park. Engem tömény Twilight-feeling terített le, olyan jó volt hozzábújni a Matyihoz, mert még én is picinek, törékenynek érezhetem magam mellette a 174-5 cm-mel.
Ma kabalababákat vásároltam Hanna-drágával. Magamnak Tibi Bá-t választottam, aki "teljesíti három kívánságom, bármily meglepő"; Hannának pedig egy Nindzsa Sanyi-t, aki "kitartóbbá tesz, segíti céljaid elérésében, és nem hagyja, hogy csak halogasd a nagy terveid"; vagy valami ilyesmi szöveg járt hozzá az apró, natúr színű kártyán. Ott vettük, ahol még azt a fél pár kisbaltát kaptam a Balázstól. Tényleg, el is felejtettem megkérdezni tőle, hogy mit csináljak vele... Mármint a fülbevalóval. Mert ugyebár így már teljesen más értelmet nyert a hordása.
Najó, befejeztem, egy-két héttel ezelőtt a bokáig érő depi mellett ez volt a legnagyobb gondom. Hannának is az agyára mentem vele. Mindegy.
Végül is aztán arra jutottunk, hogy az már csak egy fülbevalóm a sok közül, szóval nyugodtan hordhatom :D
Habár, ha akartam, se tudtam volna megkérdezni. Mert nem volt túl kitartó, és csak 10 percig bírta elmés társaságom (tök mellékesen bő egy hónapja beszéltünk utoljára). Aztán szó nélkül lelépett T.T
No comment...
Jaaaaaj, olyan cuki számot küldött még nem-is-tudom-mikor a Hawwer, itt van:
Najó, szerintem mára eleget írtam. Igyekszem majd kicsit rendszeresebben is pötyögni, puszi, szép álmokat, miegymás (=
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
m.sunset 2010.11.08. 21:38:06
memety · http://memety.blog.hu/ 2010.11.13. 10:34:28
Szinte állandó jelleggel gyötör a bűntudat, hogy nem írok, és a legjobb témák akkor jutnak eszembe, amikor nem vagyok gépközelben...
Azért igyekszem használhatót írni, ahogy eddig is (=