ma megint verseny volt, gondolom ez mindenkinek leesett, nyilván. egész ügyesen szerepeltem, magamhoz képest. najó, persze, kinek mi az "ügyes", nekem például ez, mert sok szép szál 16-17 éves leányzóval voltam egy kategóriában, és bámulatosan pofán rúgtam az egyiket. de tényleg. szegény csaj teljesen meghatódott, és látványosan pityergett. de nem cikizem, mert kemény egyetlen egy ponttal megvert. persze úgy szerzett pontot, hogy engem intettek meg 2-szer.
egész nap paráztam, pedig a verseny nem volt hosszú, szóval nem sok időm maradt idegeskedni a versenybonyolítás számtalan tennivalója mellett, de attól rettegtem, hogy megsérül a térdem. ami ugyebár nem lett volna kellemes, éppenséggel.

perpill valami péksüti félét majszolok, Apa a bíróknak 2 tonna kaját, egészen pontosan pedig 1-1 kg péksütit - mini sajtos rudat és pogit - 26 db fasírozottas szenyát meg 6 lavór ásványvizet vett. ééés, ez már az általam többbször javasolt "minimális" mennyiség próbált lenni. na mindegy. a kajából még van egy pici, talán 4 szenyó, meg kicsit kevesebb, mint egy teljes kiló péksütheméény.

igazából lila gőzöm sincs, minek rizsázok én itt hótt unalmas dolgokról, amikor van sokkal izgalmasabb is.

például, hogy a verseny fölött érzett izgalmamban elvesztettem még a maradék koordinációs képességeimet is. reggel, amikor el akartunk menni a pékségbe, csöppet sem zavartattam magam, és beriszáltam magam a tőle kb. 20 méterre sem lévő trafikba. ezt még eljátszottam a férfi öltözővel, a a csarnokkal, ahol volt a verseny, egy raktárral, és a bírói helységgel. ügyi vagyok, mi??
de a kávéfőzés jól ment legalább, egyetlen esetet leszámítva, amikor megkértek, hogy a 28. osztrák pasit kísérjem már be a bíróiba és főzzek neki egy kávét. oké, mondom, úgysem volt sincs semmi dolgom. hát a szoba fel volt robbanva. valami retardált túltöltötte a kávéfőzőt, így a kávé beterítte a padló jelentékeny hányadat, meg még a szekrényféleség egy részét. príma. tényleg. bőszen nekiálltunk takarítani, röpke 5 perc alatt összebűvészkedtük a lötyit. utánna kiszolgáltam kávéval, hálám jeléül.

most meg itt csücsülök az Arena Savaria előtt, és lelkesen pötyögök Apa laptopján, amihez most web'n'walk stick-et is adott. de sietnem kell, mert az aksi kerek 14 röpke perc múlva megadja magát, és akkor oda a poszt. azt pedig ugye, senki se szeretné.

van mellettem egy szökőkút féle, nagy és lapos. ebben rohangászik egy kis agyament kutyus, akiről kiderítettem, hogy rövidlátó. mert ha a csajszi túl messze dobja neki a labdát, akkor azt hiszi (mármint a kutya), hogy nem is dobta el. s akkor ott mereszti a hűséges kiskutyaszemeit - az nekem is nagyon megy, bárkit meggyőzök vele fél perc alatt - a gazdájára, hogy ugyanmár, most miért is köcsögösködik vele, amikor ő olyan édes.
az előbb kicsit messze repült a labda - neki. hozzám viszont egész közel, félő volt, hogy ázott-kutya szagú leszek. meg persze vizes.

na mindegy, mennem kell sajnos, mert a laptop(om) megadta magát.

bye-bye

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.