ha délelőtt, netalántán kora délután írtam volna az alábbi bejegyzést, akkor főleg az lett volna a téma, hogy mennyire izgulok az új séróm miatt. most viszont ezt nem részletezem, csak érintőlegesen térek rá, mert a fő téma a hullafáradtság elemzése lesz.

ma trágya egy napom volt, mert reggel a Hanna olyan volt, mint a mosott fos, az órai munkát én írtam le helyette, meg hasonlók, aztán 4-5. órától kezdve pedig én lettem hullafáradt, történetesen a dupla matek miatt. az pedig csak hab a tortán, hogy matek után jött a föci, ami legalább annyira kikészít agyilag, mint a matek. szóval frankón kiegészítettük egymást, Lollynak pedig valami komoly baja lehet nyakon fölül, mert egész álló nap olyan volt, mint aki embert ölt, és folyton azt motyogta: "Bűntudatom van."

most veszem észre, így pötyögés közben, hogy mennyire fáj a tenyerem. naná, feltörte a lapát. két, derékig érő kupacot toltam össze kemény másfél órás munkával, ami azért nem semmi teljesítmény. elég lassan jönnek a mondatok, mert közben ebédelek. illetve csak bepótolom. minden nap kábé 2-kor végzünk a suliban, és ha mákunk van, elérjük az egészes buszt, ha nem, akkor csak a negyedessel tudunk menni. anyám tegnap jelentette be délután, hogy ma már mehetek is a hajszobrászhoz 3-ra. ó, mondom, óriási. oké, akkor suli után egyből irány haza, de csak a 14:15-öset értem el, mert a Hannáék maradtak a suliban a tanán-diák meccs miatt, ééés hát kicsit elbeszélgettük az időt. valahogy félre hazaértem, mire megmelegítettem a kaját - 14:35 volt - telefonál anya, hogy most induljak el. szolidan közöltem vele, hogy ez e pillanatban kivitelezhetetlen, mert ha nem veszek most táplálékot magamhoz, akkor menten éhenhalok. 2 perccel később apa hívott, hogy ugyanmár, legyek olyan jó, és lapátoljam el a havat a házunk elől. neki is elmagyaráztam, hogy rohanok fodrászhoz, és nagynehezen sikerült meggyőznöm, hogy a hólapátolás ráér később is. mire ismét rápillantottam az órára, már 14:47 volt. a kajából egy falatot sem ettem, lóhalálában rohantam a szépségszalonba. ott a nő közölte velem, hogy jövő hét csütörtökére vagyok bejelentve. akkor egy csöppnyit, de tényleg csak egy egészen picurkát dühös lettem. semmi gond, gyalogosan a szakadó hóban, elindultam vissza a suliba, mert tényleg marha kíváncsi voltam a meccsre. az út kemény 20 percig tartott, mégis a felfokozott tempónak köszönhetően melegem volt.

a meccs tényleg marha brutális volt. az ofőnk, aki mellesleg a matekot is tanítja, ahhoz képest hogy milyen alacsony nő, nagyon kemény kosarakat dobott. minket meg elvertek, mint a répát. dehát ez van. megérte elmenni, még ha szét is fagytam szoknyában(!) a buszra várva.

ma a jenni nem volt suliban, marhára hiányoltam, állítólag megint beteg. pedig ő nem az a "lógós" típus, a szülei nem engednék. szóval csak a srácokkal tudtam hülyülni, nagyon elmebetegek, de 10-szer jobb arcok, mint a mi osztályunkban a "fiúk". elvileg 2 osztály van minden évfolyamban, már ami szakképzős, egy földmérős, meg egy élelmiszeriparis. hááát, a 9. évfolyamban az "liszteseknél" (ezek mi vagyunk) van 5 fiú, meg 28 lány, a földeseknél pedig pont fordítva. persze nem pasizni járunk át oda, csak úgy poénból. már abszolút megszoktak minket (mármint Hannát meg engem), ezért egyre kevesebb hülye beszólást kapunk.

huhh, nem tudok többet írni, baromira fáj a kezem, és marha fáradt vagyok, szóval valami gyors vacsi, egy még gyorsabb zuhany, és már repülök is az ágyba. ez a hólapátolás iszonyúúúan fárasztó. szóval csók meg egyébként is, szép (rém)álmokat mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.