A fenti szám hosszas agymenésem eredménye. 263355 édes percet jelent, ami igazából pöttyöt több, mint 6 hónap.

Megértük a fél évet (=

És megint csodálkozom és boldog vagyok és fel vagyok pörögve, ami kifejezetten jó mert 1.: ha fél év után is képes vagyok szerelmes-őrülten rohangálni, az azt jelenti, hogy még mindig nem untunk egymásra; 2.: legalább kicsit ellensúlyozza a néhány napja tartó depipony-izmus, amit az egyre betegesebb függésem iránta/tőle vált ki belőlem. +1: nincs erőm azon aggódni (mert ugye aggódni, azt mindig kell valamin), hogy hová vezet ez a furcsán erős kötődés irányába (ez felvet egy-két pesszimista kérdést), hogy lassan ugyanúgy lételememnek tekintem, mint a levegőt. Vagy a zenét.
A gond az, hogy most már a teljesen egyszerű, hétköznapi dolgoknál is hiányzik. Tegnap a konyhában ügyködtem, mennyei spenótot csináltam (nem volt benne liszt meg zsemle, ellenben tettem bele tejszínt, lengyel füstölt edámit, teavajat, rózsaborsot és majdnem meghaltam az ízélménytől fene nagy gyönyörömben) és hiányzott, hogy ott tébláboljon körülöttem, vagy hogy megcsikizzen, amikor a nagykés van a kezemben és citromot vágok és nem volt ki miatt lefejelnem a mikrót - mondanom se kell, mekkora élménytől estem el így.
És reggel is hiányzott, mert nem volt aki a képembe vigyorogjon, úgy, mint múlt hétvégén Eddie-éknél (erről később) kora hajnalban (reggel 8) és szemrehányó nézés közepette kiparancsoljon az ágyból. Najó, az ágyból kiparancsolás nem hiányzik annyira, de fel nem foghatom, miért nem ért rá délben felkelni, mint általában. Mindegy, legközelebb úgyis addig alszok,a meddig akarok; az alvás az szent és sérthetetlen részét képezi a napomnak.

De nincs erőm-időm pesszimistáskodni - ez de szép magyaros lett! - mert ma verseny volt, végülis, mindent összegezve jól sikerült, 2. lettem :D Viszont megint kissé brutálisra vettem a figurát; az első meccsen a csajt az első 10 másodpercben nyomtam csúnyán nagyon orrba, ráadásul véletlenül. Ő fejelte le a kezem, én csak kinn felejtettem...

Naizé. (Újabb értelmes mondat, de valamivel meg kell tölteni a posztot.) Kaptok számot, amitől remélhetőleg bezsibbadtok annyira, hogy ne fogjátok fel a most következő hülyeségözönt.

Jó, ezt nem teljesen gondoltam komolyan, de tényleg iszonyú zsibbasztó tud lenni, főleg, hogy ha közben még az animációt is figyeled o.O

Igazából ezt a számot szeretném nektek eme ünnepi poszt alkalmából prezentálni (ugye milyen szépen fogalmaztam? tudom, sok a zárójel...):

Olyan szívettépően szép és olyan rohadt jó azt énekelni hát khm... hangosan, figyelmen kívül hagyva azokat a sanyarú sorsú embereket, akik valami katasztrófa folytán hallótávolságban maradtak, hogy:
" A NEVKO-ban péntekenként meghaltak érte a tinilányok
és a műkövön visszhangzottak azok a romantikus latin számok"

És eme zsibbasztó-lélekemelő utóbevezetés után esetleg rá is térhetnék a pankaszi-nagyrákosi eseménysorozatra.

Pfúú... Ez így most nem megy T.T
Segáz.
Holnap újra nekiesek. Akkor már képes leszek leírni. Legalább is nagyon remélem.

Álmodjatok szépeket <3

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.