Összeállítottam egy igazán kis faszántos lejátszási listát, hogy legyen, ami szól a háttérbe, nincs is más dolgom, mint lepötyögni a cirkalmas gondolatokat.

Kedden voltunk osztálykirándulni. Azóta be vagyok sokallva. Én merre jártam idáig, hogy nem vettem észre, mennyire megváltozott mindenki? Nyilván, egy ilyen kirándulás sokkal közelebb hozza egymáshoz a jónépet akarva-akaratlanul is, de tényleg mások voltak. Vagy inkább lettek. Törődnek velem! o.O Öcsém... Én ilyet még nem értem. De zavarban is voltam rendesen. Hogy némi kézzelfoghatóbb cselekménnyel is szolgáljak, íme a keretsztori:
Hanna egynémely megmozdulása, meg egyáltalán maga a viszonyunk (lassan 2 hete vesszük semmibe a másikat) kissé elkomorított a kirándulás végére. Így fogtam magam, kerestem egy üres kocsit és félrevonultam emo magányomba zenét hallgatni. Már maga a gondolat, hogy végre kicsit magamra maradhatok a gondolataimmal, mintegy összegezni az aktuális helyzetet, meg egyáltalán, filózni az élet értelmetlenségéről, ahogy szoktam, megmosolyogtatott. Azazhogy csak vonultam volna, én naiv; de ilyenkor nem lehet egyedül zenét hallgatni. Képtelenség. Mert aminthogy betettem a lábam a nyugis-békés-csöndes, immár egy fős össznépességgel büszkélkedő kabinba, levettem a csukámat, felraktam a lábam, bekészítettem a zenét, berontott a Tibi. Integettem neki, és folytattam a fülhallgató-felhelyezését. Ő meg nyúlt a kezem után, hogy "Nee, most ne akarjál zenét hallgatni, mert most itt vagyok, gyere beszéljük meg, mi van, mi bajod velem." Heeeehhh?! Bután néztem rá. Mit akar ez velem megbeszélni? Mint kiderült, ő se tudja, de azért csak lelkizzünk, mert az milyen jó is. Kifejtettem neki, hogy nekem a világon semmi problémám nincs vele, legfeljebb az bántja a szemem, hogy flörtölget a Hannával, akkor is csak a Hanna részéről zavart a dolog, mert ugye neki most van valami pasija. Vagyis csak volt, tegnap láttam fészen a megváltozott családi állapotát. Miért szakítottak? Nem vagyok kellőképpen tájékoztatva ez ügyben.
Visszatérve a kabinhoz, közben bejött egy másik gyerek (Rejni), hármasban elemeztük immár, miért vagyok olyan különc. A Tibinek egyszerűen nem fért a fejébe, miért nem társulok be valamelyik csaj-klikkbe, miért nem öltözök úgy, ahogy az mostanság a menő csajok körében dívik, miért vagyok az, aki vagyok. Mert. Több indoklásra nem hagyott esélyt, mert csak beszélt és beszélt és variált és magyarázott és kérdezett. Azért, mert egyik klikkbe se illek be; azért, mert ezeket a ruhákat gondosan válogatom össze, hogy kifejezzék a lelkivilágom; azért, mert én mindig is kilógtam a sorból és most már nem is kell különösebben csápolnom érte, hogy az emberek furának tartsanak, megy az magától is.
Valamennyire sikerült meggyőznünk közös erővel azt az értetlenkedő fejét, hogy jó ez így, hogy nekem nincs szükségem arra, hogy szeressenek, csak hagyjanak békén, ne baszogassanak azért aki vagyok és ahogy kinézek, hogy gondolkozom. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy nekem nem számít az osztálytársak (általában nem túl pozitív) véleménye, mert akié számít, az a Balázs, a Gergő, az Adrián, hugic, anyám-apám. Őket szeretem, nekik adok a véleményükre.
Rejni kiment bagózni, Tibi is készülődött. "Na gyere adj még egy puszit, aztán megyek" és odatolta az arcát. Hagyjál békén, mondom, én nem arra vagyok kitalálva, meg különben is, kérj a Hannától a nevemben is. "Jaaj, most miért vagy ilyen, blablabla", aztán kiszottyogott.

Bután bámultam ki az ablakon. Miért? - zuhogott az agyamban unos-untalan ugyanaz a kérdés. Mért jöttek be? Miért akartak velem, pont velem lelkizni? Mit akart ezzel elérni? Mi volt a célja? Az indíttatása? Miért foglalkozott velem?

Választ nem kaptam, több tonna kérdést annál inkább.

Ez ilyen - mondaná a Balázs. De hogy Hannát örökre kicsuktam a szívemből, az is biztos.

Itt egy szám is, nehogy már zene nélkül kelljen tengetnetek a napjaitokat:

Még a témája is passzol egy kicsit.

Najólvan, leléptem,
tsók.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.