Amit az előbb "ham&eggs" címen ettem, annyiban hasonlított a méltán népszerű reggelire, hogy tojásból és sonkából készült. De semmi egyébben nem. Én általában este szoktam megkívánni, meleg vacsora gyanánt. Vagy, mert már nagyon fáradt vagyok (tudom, újabban mindig, mindenre ezt mondom kifogás gyanánt, de tényleg így van. A meleg, a stresszelés és egynémely személyek negatív energiája alaposan leszívja az enyémet.), vagy mert a hemendex nem esti kaja, így tiltakozva a hozzá méltatlan időponthoz, rémesen festett, mire elkézültem vele. Amolyan "a sárkány is csak sírva enné meg"-effektus. De megettem, mert éhes voltam. Már csak szeretetéhes vagyok. És leszek is még sokáig, mert az idő csigalassúsággal vánszorog előre, de kivételesen nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Oké, igaz, ha szombat, akkor Balázs; de együtt jár vele ezúttal egy EB is.
Aggódom, hogy minden rendben legyen, nem tudom, hogy akarok-e helyezett lenni, vagy ne is álmodjak ilyesmiről? Persze, iszonyat belegondolni, mekkora dicsőség lenne csak egy harmadik hely is. Mindenesetre megteszek minden tőlem telhetőt és úgy küzdök majd, mint még soha. Remélem, leszek annyira technikás és összeszedett is, hogy Őt is le tudjam nyűgözni. Ó, igen. Balázs is ott lesz velem Székesfehérváron, hogy szurkoljon. Meg hogy kevésbé pánikoljak. Vagy még inkább? Mindegy, kíváncsi vagyok, mit fog előcsalni belőlem a jelenléte egy általános stresszhelyzetben.

Phűűű... Álmos vagyok. Szóval, további rizsázás helyett elmegyek aludni (=

De hogy a szám se maradjon ki, itt egy a Gergő jóvoltából:

Szép álmokat, szőrös angyalokat, tsók :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.