a legszebb levél (=
2010.11.13. 11:50
Párom előzetes engedelmével beilleszteném a verset, amit küldött:
"Nem rólad, hanem
veled akarok álmodni.
A kezedet fogni,
és szorosan ölelni.
Egy tisztáson hanyatt feküdni,
és a csendet hallgatni.
A csillagokat számolni,
és az arcodat bámulni.
És az álomból, végre veled ébredni!"
Teljesen kiakadtam. Ilyen szépet, soha, senkitől nem kaptam még. És itt jön a tök jogos gondolat: meg sem érdemlem, azok után, amiket műveltem vele anno...
Itt egy szám, valamennyire passzol is, habár nem szerelmes:
Sőt, még a szöveget is beillesztem. Egyszerűen annyira... annyira 'én'...
Eddig ez a dal tükrözi leginkább hűen a belső lelkivilágom.
"A harc után minden szél elcsitul,
Porba ér a pengeél.
Az ellenfél hová fut, merre tart?
Győzelmet máshol remél.
Földig érő palástként takar,
A csillagmintás mindenség.
Vesztett csaták emlékét,
Máglyára dobom,
Érjen ma égig, ami ég.
A bosszú vágya elszállt szívemből,
De félni van még erő.
Magam maradtam végül ellenem,
Szembeszállni nincs idő.
Utolsó vérig küzdve küzdeni,
Úgy hittem az üdvösséghez ennyi épp elég.
Támadni, védekezni, ölni, és ha kell,
Éjre éj és napra nap,
Újra halni, hol a pillanat elér.
A harc után a szél újra felkavar,
Arcomba fújja rossz napok sarát.
Fegyvertelen, idézem kósza árnyadat,
Csak emléked kísért tovább.
Kísértettárnyakkal, már nem csatázom, kardom
Nem edzi többé félelem.
A győzelemnél fontosabb, hogy élek,
Ölembe bújik a jelen.
Utolsó vérig küzdve küzdeni,
Úgy hittem az üdvösséghez ennyi épp elég.
Támadni, védekezni, ölni is, ha kell,
Éjre éj és napra nap,
Újra halni, hol a pillanat elér.
Csak emléked kísért tovább.
Elrugaszkodom csöppet lelkem finom rezdüléseinek megörökítésétől, hogy némi konkrétummal is szolgálhassak. Apa most palacsintát süt, hosszas keresés után lett csak meg az a fránya palacsintasütő.
Anyától kaptam egy rakat ruhát, panaszra nem lehet okom. Hosszú, piros garbót, egy puha sötétkéket, egy vidám, világos türkizkéket, és a rég óhajtott csini fekete, kötött pulcsit. Meg még egy csipkemintás garbót is finom, könnyű anyagból. Épp ideje volt, megint megnyúltam, habár kifejezetten nem örülök neki, de a pulcsim nem nőnek velem együtt, és nem szeretem, ha rövid az ujja, vagy a dereka. És beszereztem egy lila combfixet puha, kötött anyagból.
Beszereztem egy rendes bőr övet, szúrós, centi-nagy szögekkel. Pánkosodom kissé, Hawwer hatására.
Jövő hétvégén Japán-nap, és már betegesen izgatott vagyok miatta. Tavaly, és tavalyelőtt is fantasztikus volt. Lassan 10-11 éve, hogy karatézom, így volt időm megszeretni a japán-világot.
Most az anime-nézegetés van tervben, csak 1.: nem nagyon szoktam tévézni, 2.: letöltögetni meg macera. De érdekel, úgyhogy nekiállok.
Szintén jövő hétvégén, vagyis inkább pénteken Kiscsillag-koncert, és naagyon el akarok menni, de előtte majd egyeztetek Anyával. Remélem elenged, tessék szurkolni!
És szintén jövő hétvégén jön le IDE, Szombathelyre Kawazoe, egy nagy japán mester, Ausztriából. Két edzést tart, és mindkettő szombaton lesz, úgyhogy gőzöm sincs, hogyan fogom én ezt összeegyeztetni a Japán nappal. Mindegy. Majd megoldom. A vicc az egészben, hogy mivel vasárnap azért szeretnék itthon punnyadni, és valószínűleg Anya se preferálná, ha lelépnék délután, szombaton tudnék csak találkozni a Hawwerral is. A Japán-napon. Igeen, tudom, programot programra szervezek, és megint előadom a nagyeszű sündisznócskát. Mellesleg ezt első próbálkozásra nem is lehet kimondani. Én legalábbis belesülök az esetek nagy százalékában.
Tegnap Hannával filmeztünk, ezúttal nálunk, a Millió Dolláros Bébi-t néztük meg.
Fantasztikus film, és tökéletes a befejezése. Megkönnyeztem, mint már jó párat.
Aztán néztük egy darabig az EMA-t MTV-n, de nem volt valami érdekfeszítő, így sötét-park-túrára indultunk. Borongtam az ijesztő sötétségbe burkolt parkon, és borsóztam a gyönyörűségtől. Festői látványt nyújtott így, a Hold gyér megvilágításában.
Végül elslattyogtam edzésre. Kinn a Főtéren találkoztam két volt osztálytársammal, és rájöttem, még mindig imádom őket. Antónia engem is meghívott az osztálytalálkozóra, nagyon örültem a gesztusnak, tekintve, hogy tavaly nem hívtak meg, és titkolóztak, nehogy elmenjek, mert csak "tönkretenném a bulit"... Anno jót vigyorogtam az érett viselkedésükön. 10 percre rá becsatlakozott a társaságba az Adrián és a Jeni is.
Ezek félelmetesen hülyék :D
De én jól szórakoztam.
Hosszas morgásomra, miszerint piszkosul el fogunk késni, leslattyogtunk a pincébe (egy légópince van edzőteremnek átalakítva, brilliánsan). Edzésen aztán a film motivációs hatásának köszönhetően széthajtottam magam, és nem kisit fájt a kezem. Beteges hévvel ütöttem a zsákot, lelkesen felüléseztem, fekvőtámaszoztam, és csalódottan konsatáltam, hogy nagyon le vagyok eresztve. Sebaj, most keményen fogok gyúrni, már csakazértis.
Edzés után aztán végre játékba hozhattam Toxic-ot is, Rox-ot is a szerepjátékban. Nagyon élveztem, leszámítva azt az aprócska tényt, hogy magammal játszottam. Itt van két link, egyiket a "folyosón", vagyis a Folyosó nevű fórumba írtam, a másikat pedig Toxic szobájába. Remélem, követhető lesz, ha beleolvastok.
Sajnos tegnap csak ennyire futotta az időmből, későn ültem le a géphez.
És mintegy záróakkordként, itt van egy blog; én is szeretnék majd hasonlóan zseniálisat írni egyszer:
5 YARDS: Nem gondolom, hogy nem kéne...
Tsók (=
Szerző: memety
2 komment
Címkék: 5 hanna; hawwer; 2010 11 13; matyii; japán nap; yards kiscsillag; éh
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
5 yards 2010.11.14. 20:39:51
Néhány pontosítás, mivel a szöveg több helyen is rosszul jelent meg:
"Magam maradtam végül ellenem"
"Támadni, védekezni, ölni, és ha kell"
"Kísértetárnyakkal, már nem csatázom, kardom nem edzi többé félelem"
Zoli
(5 YARDS)
memety · http://memety.blog.hu/ 2010.11.27. 16:38:43
Bocsi a lassú reagálásért és köszi, hogy szóltál!