most mi lesz??
2010.09.27. 19:07
Röpke idő alatt nyugodtam meg. Amikor megírta "azt", csuklással megspékelt sírógörcs tört rám. Aztán elslattyogtam énekre, közbe-közbe is előbukkant egy-egy könnycsepp, kinn az utcán. Éneken elsírtam a bánatom a tanárnak, megint nem lett semmi az énekórából. Hazafelé megúsztam két, röptében elmorzsolt cseppel, majd betértem a parkba bőgni. Az volt a terv, hogy itt jól kisajnáltatom magam a fáknak, és megtisztulva-könnyebbülve térhetek haza. Otthon sajnos nem sikerült megúsznom, legyek bármennyire is jó színész, ilyet nem lehet elrejteni. Tehát anya is két sor bőgés között tudta meg. Ugye milyen hisztis vagyok? Pedig nagyon gyűlölök sírni.
Le is ültem gépezni, és egyből összedobtam egy újabb, szomorú, szakítós, dühös zenékkel teli lejátszási listát a Jútyúb-on.
Itt egy szám, eredetileg a My Friends jött volna, de az már volt. Aztán a Zombie-t akartam. De az is volt már. Úgyhogy elgondolkodtam a Tanksapka Egyszerű dal-án, de az meg... nem tudom, most nagyon is bejön, de nem erre van szükségem. Továbbá volt még GD - 21 Guns, Clair de Lune, az Atomtorta, de egyik se volt az igazi.
Végül egy csili-re esett a választásom. Íme: Red Hot Chili Peppers - Snow.
Talán hallottad már, elég ismert szám.
Balázzsal beszéltem/beszélek msn-en. Totális kilátástalanságban fetrengünk, nyakig. Olyan lehangolt, nekem meg a szívem szakad meg, hogy nem tudom jobb kedvre deríteni. Nem tudom miért, ebben a segítő szándékban semmi logika nincs. Hiszen szakított velem, haragudnom kéne rá, de minimum szóba se állni vele. De ez nekem mániám. Most kiment cigizni, de nem fog utána maradni.
Lottóznom kéne...
Visszajött, elköszönni. Oh, yeah. A cigi előtt is csak azért maradt, mert szépen kértem (vagy inkább könyörögtem -.-")... Szánalmas vagyok.
Amikor ezt így leírtam neki, tiltakozott, és inkább önoltogatott. De basszus, nem hülye f*sz, az isten szerelmére! Nem ismerem a rossz oldalát, na és?! Ő se ismeri az enyémet. Az enyhén pszichó, átlagosnál erőteljesebb 6.-7.8. érzékkel rendelkező, bizalom- és önbizalom-hiányos, veszélyesen labilis érzelmi egyensúlyú, üldözési-mániás, tulajdon fantáziájától rettegő memetyet.
Jó, lehet, hogy kicsit túloztam, de remélem, hogy elolvassa. Nem árulok zsákbamacskát. Azt hiszi, rendes vagyok. Meg aranyos. o.O
Aranyos?!
Én?!
Rendes?!
Hol?!
Mikor?!
Nem tudom, mit lát/látott/láthatott bennem, de talán félreismert. Nem kicsit. És valószínűleg már nem is lepleződik le "sötét" énem.
Van rá esély, hogy esetleg, néha, netalántán, valamikor, "régesrég, egy messzimesszi galaxisban" lesz valami jó.
De túl sok a ha. És a feltételes mód.
Úgyhogy csak várok. Nem csinálok semmit. Illetve csak olyat, amit egyébként nem szoktam, mert nem érek rá.
Pl.: kézműves kis hülyeségeket. Üveget fogok festeni. Edzek, hogy jobb legyen az erőnlétem, erősebbet tudjak ütni, gyorsabbat, stb... Vavyan Fable-t olvasok. Megcsinálom az Evelin haját, készítek róla képeket. Rajzolok az emlékkönyvébe. Futni járok. Bármit, csak ne kelljen a gondolataimmal maradnom, feladat nélkül. Hogy teljen az idő.
Csodára várok. Hogy a szép ébenhajú szőke herceg piros lován, miután elvágtatott a szerelmes és életmentő csók után szomorú pillantásokat vetne hátra, szívszakadva; meggondolja magát, visszafordul értem, és elvisz az örök boldogság országába, ahol cukorból, meg nem-hízlaló csokiból készül minden, és ha megeszed, se csesznek le ronda, frigid banyák. A pasiknak sokeszük van, nem üvöltöznek, és békén hagynak, ha kéred. A barátnők kitalálják minden vágyad, ölelgetnek, ha arra van szükséged, csendben szenvednek veled, ha azt sóhajtod.
De szép is lenne...
Najó, most megyek, és álomba sírom magam, höhö...
Igazából már nincs sírhatnékom. Csak egy óriási űr van, ami nem fáj, csak épphogy, tompán lüktet. Éppen annyira, hogy ne tudj róla megfeledkezni. De megnyugodtam, beletörődtem, és várom a holnapot.
Mostantól az új cél: egyik napról a másikra élni...
Szerző: memety
3 komment
Címkék: szakítás mint a villám; atomfelhő; red hot chili peppers; balázs; zűűr; hikomat; 2010 09 27; káoszelmélet;
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
AureliusMarcus 2010.09.28. 22:53:21
Szóval most alapvetően TÉGED próbállak leírni, ahogy ezekből a blogbejegyzésekből SZÁMOMRA lejön.
Ha nincs ellenedre, mindezeket az itt megadott e-mail címedre küldeném, mert nem akarok nyilvánosan vájkálni a személyiséged legbelsőbb bugyraiban.
Vélhetőleg - remélhetőleg egy kicsit eltereli pozitív irányba a figyelmed a jelenlegi helyzetedről.
Nos, mi a véleményed?
Akadály?
m.sunset 2010.09.29. 18:01:10
Ritka szép megfogalmazása annak, amire sokan vágynak, de keveseknek adatik meg. Köszönöm, hogy olvashattam.
/hug
memety · http://memety.blog.hu/ 2010.09.29. 21:43:40
@AureliusMarcus: A puszta kommentjeid is jócskán megdobják mostanság alacsonyan pangó endorfin-szintem.
Igen, az e-mailt én is jobban támogatom, és értékelem, hogy nem ajtóstul rontasz a házba, mindenféle külön kérdés és figyelmeztetés nélkül.(Sokkal empatikusabb megkérdezni a tulajtól, és csak utána berontani, nem?? :P)
Akadály nincs, 'mél' jöhet.