Elöljáróban annyit, hogy mivel csak kényesebb témáim vannak (amiket majd később persze úgy is kitárgyalok), inkább apum Pál Inka-meséjével kezdem, amit még az első Rábán-kenuzós kalandunk után írt. Csak hogy kellően zsibbadtak legyetek (=

Habár a kellő hatást kép mellékelésével érném el, most nincs energiám beszkennelni. Talán majd holnap...

"Én mesélek
Mit csináljunk borulás után?

Vigyünk véditalt, az ősi inka kenu-készítő mesterek italát, Pál-Inkát. Pál Inka Incsu Csunna távoli rokona, ők készítették az első kenukat. Az első kenuk még egy evezősek voltak, a későbbi kenuk már két evezős erejét hasznosították. A Rába folyó kenus indiánjai mostanra civil foglalkozás után néztek; túravezetők lettek. Így lehetővé vált, hogy egy kenuban a kormányos és az evezős mellett felszerelést és utasokat is eljuttassunk a folyó egyik pontjáról a másikra. Ez persze megoldható lenne kenu nélkül is, de kenuval sokkal viccesebb."

Itt a link a kenus indiánokból civil túravezetőkké avanzsált egyesület oldaláról:
Kormorán Kenu Egyesület 

És miután kellően lezsibbadtatok, és megközelítettétek némileg az én tudatállapotomat, itt a be-/felvezető-zene:
Beatles - Blackbird (Across The Universe filmzene-feldolgozás)

És végül eljutottunk a napi sztorimhoz is.
Ma már szuper-ölelkezős voltam, Balázs hiánya kezd egyre elviselhetetlenebbé válni. Hannánnak az agyára is mentem (megint...), de délutánra megint egy hullámhosszra úsztunk. Suliban lelkesen haldokoltunk fizikán, küzdöttünk az egyre elnehezülő pilláink ellen, vagy a böszme tanerők még idiótább és kétségbeesettebb fegyelmezési módszerei ellen. Konkrétan agyf*szt kaptam több ízben is, amikor az egyikük, mielőtt még kiosztotta volna a kijavított bünti-dolgozatokat, már újabbat íratott. Aztán le-katalógusozta a sulikönyvtárból kölcsönzött Joy-t, és felhúzott orral közölte, hogy tüntessem el. Pedig abból még én sem tudok puskázni... Viszont később meg odahajította az egyik csaj kijavított dolgozatát a padra... Persze én nem abból másoltam, hanem csak úgy, szimplán és nőiesen kiírtam a füzetből. Habár, mint utóbb kiderült, nem is nagyon kell nekem ahhoz puskázni, hogy 5-öst írjak, hiszen az előző dolgozatom, ami színtiszta rizsa volt, jeles kaptam. Azért tudok valamit...
Az edzés is elég jó volt. Azért csak elég jó, mert az elején totál lefárasztottak a kicsik, akinek meg kellett tartanom a kezdő edzést; de utána az Adriánnal "bunyózni" pompás volt. Veszélyesen gyorsan tanul, és már most egész profi. Persze ezt nem árulom el neki, nehogy elbízza magát (=... Csak arról kell leszoktatnom, hogy finoman bánjon velem, mert lány vagyok -.-" Ilyenkor ez nem számít, és különben sem vagyok olyan törékeny.

Apum hevenyen tiltakozik a "késői" netezés ellen, kivételesen indokoltan. Ugyanis holnap verseny lesz, na nem valami nagy, flancos, csupán régiós (vagy megyei?). És a jó teljesítmény érdekében most elmegyek alukálni, szép álmokat, és szurkoljatok majd holnap!

Tsók

Ui.: a Matyit nem is említem, már nagyon kezd belőle elegem lenni. De nincs szívem megmondani neki, hogy nekem csak egyetlen szavam lehet hozzá: vége.
Ráadásul úgy tűnik, ő ezt tudja. De akkor még mi a jó flancos ördögöt akar?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.