a címnek megfelelően szeretnék először is bocsánatot kérni, amiért jópár hétig tökéletesen hanyagoltam a blogot. azonban olyasmi történt velem, amit még most is csak alig-alig hiszek el.

megtaláltam a másik felem. najó, persze tudom, ez így marha nyálasan hangzik, meg még fönn van a rózsaszín szemüveg is, de nem, tényleg. annyira, de annyira összeillünk, mint a puzzle darabjai. és hát ugye, nekem ez annyira új volt, meg furcsa, hogy ezalatt a röpke egy hónap (és egy hét!) képtelen voltam mással foglalkozni. mostanra viszont teljesen megnyugodtam, bár ez inkább a pénteken történteknek tudható be.

pénteken, amikor már amúgy sem nevezhető nyugodtnak az idegállapotom, megint összevesztem apával valami teljesen jelentéktelen hülyeségen, ezért hazarontottam edzésről, odaálltam anya elé és közöltem vele, hogy nekem most azonnal zene KELL. anyum nagyon rendes volt, megértette, hogy most komoly krízis van :P

én meg benyomtam az mp3-ját a fülembe, összekucorodtam a kanapén, és átadtam magam a zenének. fantasztikus volt. már rég füliztem, úgyhogy nagyon jól esett. persze a szokásos ment: RHCP, meg Péterfy Bori, meeeeg... néhány filmzene.

elég kellemesen fárasztó napom volt, anyám elvitt uszodába, meg lecipelt napozni, és képes voltam 10 teljes percen kersztül babrálni az evelin hajával. ami azért nagy szó, mert drágalátos húgomnak a haját csinálni idegörlő. ahogy össze-vissza forog, meg vinnyog, mert "húzom" a haját, türelmetlen, aztán lelkesen fikázza az eredményt. magamnak tündefrizurát varázsoltam, nagyon édes lett, már ha lehet rám ezt mondani.

danival éppen veszekszem megint valami tök jelentéktelen dolgon. ezt eléggé sűrűn csináljuk. igazából még élvezném is, ha nem tudna be mindent a saját hibájának, meg nem ostorozná folyton magát. de aztán csak eléri, hogy csúnyát mondjak, mert... mert mert. perpill az a probléma, hogy én half'n-emo vagyok, tehát nem teljesen, mert az öltözködésem nem igazán olyan.

na mindegy, megyek, mert a figyelmem eléggé korlátozott, és hát 2 srác is írogat, az egyikkel hülyülök, másikkal veszekszem, és hát ez nagy koncentrációt igényló feladat, nem fér be mellé a blog. inkább elő veszem a bélát. aki a gitárom, így neveztem el.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.