atomfelhő
2010.04.01. 10:13
amikor már azt hiszed, minden rendben van, és végre lehet egy kis nyugalmad, akkor kapsz a képedbe egy csini atombombát.
huhhh...macera lesz ezt megírni, előre is bocsi mindekitől, ha néha értelmetlenre sikeredett a szöveg.
a lényeg az, hogy a hannával szakított a pasija, és utánna nálam próbálkozott be. holott pontosan tudta, hogy mennyire szeretem a hannát. én meg először komolyan is vettem, bár nem nagyon értettem, mit eszik rajtam. de aztán hamar megvilágosodtam. a srác mindenkit "kóstolgat", ergó, az én esetemben is csak annyit jelentett, hogy perpill nem volt ügyeletes ribanc, akivel szórakozni tudott volna, marhára unatkozott és engem talált meg.
akkor kedden másik meglepit kaptam; a srác, akivel talán még jártam volna is, ha úgy adódik, bejelentette, hogy neki nincs kedve hozzá. ill. néha lenne, néha meg nem. meg ő rájött, hogy "nagyon válogatós ebben a témában". okáá. akinek elmeséltem, az lehülyézte, meg hogy ezt még nagyon meg fogja bánni. tőlem... de ha ő nem mondta volna ki, akkor én, mert nekem kezdett marhára elegem lenni a határozatlanságából. a vicces az egészben csak a stílusa volt. megpróbált nagyon finomkodni, mintha neki rettentő kényelmetlen lenne ez a helyzet, úgy beállítani, mintha érte sorban állnának a lányok, és meg térden csúszva esedeznék érte. semmi gond. én nem szoktam sokáig szöszölni a dolgokon.
viszont most megint van kivel beszélgetnem msn-en. az egyik földmérőssel - naná hogy fiú - naponta akár órákat is beszélünk. egyszerűen szükségem van erre, aztán lehet engem lehülyézni, meg hasonlók. kihangsúlyoznám, nagyon is hiszek az ellenkező nemek közti barátságban. attól még, hogy jóban vagyunk, sokat röhögünk a másik hülyeségén, meg mebízunk a másikban, nem kötelező járnunk. meg én mostanában amúgy sem vagyok olyan idegállapotban, hogy ennyire közel engedjek magamhoz valakit. lelkileg és fizikailag egyaránt.
újabb kedvenc zeném van: Bon Iver & St.Vincent: Roslyn c. száma. igen ez is Twilight-os, csak ez New Moon. drága jó anyám szerint kissé elvont. mint én. bár én nem kissé vagyok elvont, hanem nagyon is. de, semmi gáz.
a drága földes barátnőm, jenni viszont jár valakivel, és elfelejtette ezt megemlíteni. a vicces az egészben, hogy tőle ez teljesen hihetően hangzik. úgy volt, hogy diáknap után még ücsörögtünk benn az MMIK-ban, a színházteremben, és a képeit nézegettük. és akkor én:"hé, várj egy picit, az meg milyen kép? smárolós?" erre a jenni: "hát igen, az egy smárolós kép. miért, baj?" én: "neeeeeem, dehogy. a baj az, hogy te ezt elfelejtetted megemlíteni" és akkor a jenni egy hupszszal zárta le a témát. de legalább boldog, és látom rajta, hogy tök szerelmes. olyan édi! de nem áradozik folyton a srácról, szinte nem is említi, csak egyszerűen...látni rajta.
hát...ez most nagyon összevisszára sikeredett, pedig igyekeztem. valószínüleg nem ez lesz életem legjobb posztja, de úgy éreztem, azért ezek a dolgok mégsem hanyagolhatók el. csók mindenkinek, és becsszó, ezentúl igyekszem többet írni!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.