Hogyaza... A laptopomban tönkrement a táp. És szarakodik a töltő is. Ez a kettő eredményezi azt, hogy néha random kikapcsol. Ez pedig azt, hogy elveszett az egész k*rva poszt is, amit olyan szépen megírtam, de nem érdekel, juszt is nekiállok még egyszer.

Day 1
Megérkezés. Gyakorlatilag alig tudok magamról, olyan sokkos vagyok, amikor kiszállok a kocsiból és odabotorkálok hozzá. A (majdnem arcára) adott puszim legalább olyan tétova, mint Annamari (idősebbik unokahúg) bemutatkozása. Beérünk a házba, megismerem a többieket, a nővérét, Katit, az ő férjét, azonkívül Bogit (kisebbik unokahúg) és Catie-t, az "odaszarós" macskát. Azért odaszarós, mert a lányok mindig becipelik az udvarról és a heves megszeretgetésben nem hagyják menekülni a dögöt, aki így nem jut el a teraszajtóig és a ház különböző pontjain végzi el a dolgát.
Estére nagyjából-úgyahogy felolvadok, de az első egy órában versenyeztünk Balázzsal, melyikünk a kukább. Kati rácsodálkozik, hogy milyen keveset eszem, amikor hősiesen legyűrök két sonkás szendvicset. Azt is csak azért, hogy ne fájduljon meg a hasam később az össze-vissza evéstől. (Megjegyezném, az a két szendvics volt az össznapi kajám).
Este "wizardozunk", ez kártyajátékot takar, elég kifacsart logikásat. Mivel négyen magyarázzák ötféleképpen, gőzöm sincs a szabályokról, csak játék végére tudatosulnak úgy-ahogy, akkor meg már mindegy, mert laposra vertek.
Nem tudom, hogy a kinyithatós kanapé-franciaágy a ludas, vagy a stressz, de egész éjjel álmatlanul forgolódom. Ez új, még soha nem volt gondom idegen helyen alvással. Bezzeg ő alszik, mint a tej. 

Day 2
Későig hagynak fetrengeni és időm is marad bőven használható állapotba vakarni magam. Kérek két lehetetlenül hosszú virslit némi bagettel, reggeli-ebéd-uzsonna gyanánt (félreértés ne essék: 10x ennyit is ehettem volna, csak nem voltam éhes). Ketcsap, tormás mustár. Délután kollektív vásárlás - Imre (Kati férje) gitárhúr után kajtat, én pedig hosszasan csorgatom a nyálam a háromemeletes New Yorker után, de nincs az a pénz, amiért Balázs bekísérne. Gondolom tanult a Claire's-es esetből. Jóságát folyamatos nyifogással hálálom meg, miszerint "úúúú, menjünk már be" és "úúúú, láttad a kirakatban azt a pulcsit?" valamint "beakarokmeniiiiiiiiiii".
Estére érünk be a Möbellixbe, Bogi széket választ és lámpát kapnak az íróasztalokhoz. A bútorkiadó lerakat várunk vagy egy fél órát, én lassan, de biztosan fagyok át kockásba.
A lányokat fürdetem, megmosattatom velük fogukat, hálából és Prosecturát hallgattatnak velem. Újabb kör Wizard - így, hogy ismerem a szabályokat, sincs semmi esélyem - mert ez logikai játék. Játék közben elnyalogatok éhgyomorra két sört és teljesen aranyos leszek tőle.
Végre sikerül aludnom is (ez persze nem azt jelenti, hogy sokat aludtam).

Day 3
Korai keltés, a két órával sokat mondtam. De muszáj, mert korán is indulunk. Elfogadom Kati letális, félbögrés kávéját, és meghökkenek Balázs meghökkenésén.
- Te mióta nem iszod tejjel a kávét?
- Amióta kávézom.
És még egy gyöngyszem:
- Én már korán reggel friss vagyok és üde. Tudjátok miért? Mert szartam!
Az út vissza unalmas, többször is elalszom pillanatokra, amikor éppen nem fázom, mert valahányszor rágyújtanak, Imre letekeri az ablakot.
Győrből "átszállós" vonattal jövünk haza, ami tényleg nem olyan rémes, mint hittem, de egyedül akkor se fogom megkockáztatni. Itthon maga a Nagy Hrung Lezúdulás szobámra optimalizált verziója fogad, hála Hugicnak. Gőzerővel állok neki takarítani, Balázs pedig teljesen önszántából segít. (Hát nem édes? :3) Mire végeznék a pakolással, elárasztja a motyójával a szobát, de már nincs erőm rendbe rakni azt is. Hugic asztalán felfedezek egy gyönyörű kis kék mp4-et. Amikor kimegyek érdeklődni, hogy hát ez meg mi a rosseb, Apa homályosít fel, miszerint köszönjem az angliai unokatesóimnak, mink ketten kaptunk egyet-egyet.
- És hol az enyém?
- Evelin, mutasd meg neki!
- Ott van az asztalodon. - rángatja a vállát Hugic és tovább bámulja a tévét. Hosszas kotorászás után ráakadok a dobozra (basszamegerre1800számfér) és szétrámolom a tartalmát, Balázs travian-ozik, teljes idill.

Day 4
Sokadik Sakura-túra. Balázs iszonyodik a hirtelen mélységektől és szorosan fogja a kezem. Vicces, mert oda-vissza rángatjuk egymást. Persze én megyek a lejtőhöz közelebbi oldalon, ő mindig elhúz, mert fél(t), én pedig vissza, mert látni akarom a gyönyörű mélységet. Iszonyat aranyos képet lőnek rólunk, ráadásul még gyönyörű is. A túra végén kocsmázás, nosztalgiásomat a tavalyi évről kissé csorbítja, hogy nem működik a zenegép. Pech.

Day 5
Balázs külön kérésére összefutunk Gergővel és Pikával a Maciban (a Két Medve Söröző túl hivatalos ehhez kocsmához). Nehezen, de elnyalogatom a sört, Gergő osztálytársa megismerkedik a cigivel, Balázs segít neki nem-megfulladni, Piká a Jennie-vel balhézik, majd visszaül depizni. Én nyafogok, mert már mennék, fáj a fejem a sok füsttől, hajat akarok mosni, aludni akarok, enni akarok, faszbúkozni akarok, stb, stb. Ezer meg egy kifogásom is csak lassan hatja meg Balázst, hazafelé menet kollektíve McDonald's-ozunk, én eszek, ők nézik és néha csórnak a grillezett csirkés tortillából, a barackos-citromos teaízű izéből és természetesen a sült krumpliból.

Day 6
Nagyon későn kelünk, molyolunk kis hülyeségeken, összerakom a motyóját mert nem bírom nézni az íróasztalom körül szétszórt ruháit (az én gönceim miért nem zavarnak ennyire?!), ki így, ki úgy húzza az időt. Délután beszerezzük a tűzijátékot, meg némi lazacot és mozzarellát, mert a tegnapi tonhalas-mozzarellás melegszendvicsemet és a hűtőben talált pár szelet lazacot Balázs zseniálisan kapcsolja össze.
Hiába húztuk az időt, csak eljött az este és semmilyen világmegváltó ötletünk nem volt a programot illetően. (Mert Piká házibuliját vissza kellett, hogy utasítsuk... T.T)
Kezdetnek ellőttük az összes piromán vacakot, három srác pont a bemutatónk végére vetődött oda. Némi kommunikáció után ők a dolgukra mentek (ők se tudták nagyon, hogy merre mehetnének és tőlünk kértek tippeket), mi pedig a Főtér felé. Ott Balázs belém tukmált egy sört (utólag megjegyzem, rossz ötlet volt), hogy némileg feloldódjak és ne fázzak annyira a hideg sörtől. Kiderült, hogy szexi hangom van (o.O?!), valamint az életben először és utoljára látott valami táncolásra hajazó megfagyás elleni koreográfiát tőlem. Mivel a sör nem használt, bedobtam a Macit, mint lehetséges helyet felolvadni. Ott kaptam egy feles vodkát (nagyon rossz ötlet volt) és jé - egyből nem fáztam, bár utána egy percig forgott a gyomrom. És rá fél órára is. A kellemes 30 percemet pedig Himnusz alatt smárolással (mekkora bunkók vagyunk) és betarthatatlan ígéretek megfogadásával töltöttük. Átcsókolt az óévből az újévbe.
Mivel rosszul lettem, kimentünk a szabad levegőre józanodni, és bár szentül hittem, hogy javulok, egyre szarabbul lettem. Soha nem ütött meg még ilyen kevés pia ennyire, ezért ezt most a nemalvás-nemevésnek tudom be.
Mivel nem volt kedvem kockásra fagyni (a héten sokadszorra), elnéztünk a Malomba, ahol ráfontam magam a szabad kézzel nem érinthetően tűzforró fűtőtestre és vacogtam, majd akaratom ellenére felavattam a wc-t. Utána haldokoltam még egy kicsit, közben Balázs elitta magát a szintig, ahol már nem üti meg a pia (vagy valami ilyesmit magyarázott), majd hazavánszorogtunk. Otthon ő helyből beájult az ágyba, én még bíbelődtem egy kicsit a sminkem és a ruhák eltávolításával, valamint összevakartam a hétre átmenetileg pizsinek kinevezett felsőmet a szoba különböző pontjairól (ez így mintha kissé ambivalens lenne...) és elnyúltam mellette. Jött a kómás-motyogós veszekedés, de hamar eluntuk, mert találtunk egy olyan pozíciót, ahol nem kell osztozkodni a takarón..
- Menj arrébb!
- Te menj arrébb.
- Mindjárt leesek.
- Add vissza a takarót!
- Nekem is kell.
- Basszuuus, ki vagy takarózva, nem fázol? Meg fogsz fázni... (Jujjszegénybekelltakarni.)
- Én nem fázom...
Valamint hasonló értelmes mondatok.

Day 7
Utolsó nap, kivételesen hajlandó vagyok korán kelni, mert én is mocskosul éhes vagyok, nem csak ő. Kipróbáljuk a lazacos-mozzarellás-spéci házi sajtos (én) és lazacos-mozzarellás-goudás (Hugic), valamint a lazacos-goudás (Balázs) melegszendvicseket, de egyszerűen mennyei mind.
Ellenőrzés, amolyan "mindent elraktál?", "persze, mindent.", "töltőt is?", "töltőt is.", még egy gyors kávézás, vasút. Az utolsó doboz cigi, de azt is csak hosszas variálás után. Könnyes búcsú helyett nevetgélés, álmélkodás, basszus, tényleg ennyire jól összeillenénk a hétköznapokban is? Ennyire. Nem untam meg/rá, nem fárasztott le, nem fárasztottam le, nem vesztünk össze, nem tudtunk egymással betelni. Az ilyenekhez mi túl szerelmesek vagyunk :D Másrészt meg nagyon racionális szemmel nézve is ijesztően összepasszolunk.

Összegzés
Ez az egy hét valami zseniális volt, ha lehet, még szerelmesebb vagyok és még kibírtam volna egy-két hetet így.
Szeretlek! <3

Majd el felejtettem.

Tsók

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.