Ejj...Már huszadszorra próbálok valami bevezetőt írni, de egy se jó. Úgyhogy ezúttal ünnepélyesen átruházom a feladatot József Attilára:Nincsen apám, se anyám,se istenem, se hazám,se bölcsőm, se szemfedőm,se csókom, se szeretőm.Harmadnapja nem eszek,se sokat, se keveset.Húsz…

háj evribodi! újra itt vagyok, boldogítom az emberiséget, rontom le az internet amúgy sem túl magas színvonalát. igen, valóban volt egy hosszabb szünet, de megnéztem egy-két ismerősöm blogját és tökéletesen siralmasnak találtam a helyzetet. na nem mintha pont én lennék az, aki…

 fuck off! mi ez az eszeveszett meleg??? hát hol élünk, basszus? Afrikában???éjfélkor még olyan rohadt meleg volt, hogy nem bírtam aludni. azt hittem, megbaculok a hőségtől, de komolyan. szívem szerint az első géppel mennék Kanadába, dehát, amilyen az én szerencsém, 1.: nincs…

bezony!! halálosan szerelmes vagyok!!imádatom tárgya 195 centi, vizilabdázik, tejcsokoládé szeme hatalmas, koromfekete szempillákkal kontúrozott. puha fekete haja van, és imádnivaló mosolya. olyan, amitől kisüt a nap. ízlésesen öltözik, és a humora is gyilkos. intelligencia terén…

itt ülök a gép előtt, bámulom a monitort, a fejem meg kong az ürességtől, bár ez elég egyedi eset.most az energiaszintem nulla alá süllyedt, szóval nem írom le a tegnap fontos eseményeit. amúgy is megyünk balcsira, össze kell pakolnom. pápá! :)

 először is nyugi. neem, ez még nem a záró poszt, ahol végleg befejeződik a blog, és már senki sem folytatja tovább. a cím inkább csak egy szakasz lezárására utal. ismét megváltozik majd pár dolog, és ez a blogon is meg fog látszani.új külsőt álmodtam a saját,…

ma megint verseny volt, gondolom ez mindenkinek leesett, nyilván. egész ügyesen szerepeltem, magamhoz képest. najó, persze, kinek mi az "ügyes", nekem például ez, mert sok szép szál 16-17 éves leányzóval voltam egy kategóriában, és bámulatosan pofán rúgtam az egyiket. de…

 előre is szeretném jelezni, hogy ez itt most egy nem-hivatalos poszt, ugyanis el vagyok tiltva iskola végéig (!) a nettől, hogy a szobafogságról már ne is beszéljünk. úgyhogy ha esetleg befejezetlennek tűnne az íromány, az azért van, mert 1.: anyum hazajött, 2.: apum jött…

  a címnek megfelelően szeretnék először is bocsánatot kérni, amiért jópár hétig tökéletesen hanyagoltam a blogot. azonban olyasmi történt velem, amit még most is csak alig-alig hiszek el. megtaláltam a másik felem. najó, persze tudom, ez így marha nyálasan…

juhujjj...már megint megcsináltam! jártatom itt azt a (hosszú sípolás) pofámat, és csodálkozom, ha mások meg komolyan veszik.  bassza meg...ilyen atomfeldúltan nem lehet írni. szóval, ha esetleg lenyugszom, majd akkor folytatom.csók és itt a…