Jaaaaj...

Annyira boldog vagyok :D

Igazság szerint most el kéne mesélnem az elejétől a végéig az egész hülye veszekedést, de olyan szörnyű volt ez a három nap, hogy nagyon nem szívesen emlékszem rá vissza. Dióhéjban annyit, hogy összevesztem a Hannával. Három teljes napig nem szóltunk egymáshoz, ezzel hivatalosan is megdöntve a régi rekordot, amikor részeg volt és bedurciztam rá, de az nem tartott egy napig.

És most kibékültünk, és újra szólunk egymáshoz, és ez olyan jó. Az ember ilyenkor teljesen újraértékeli a piszok nagy szerencséjét.

Csak hogy átérezzétek, mennyire rossz volt mellette ülni, nem-ránézni és nem szólni hozzá, és milyen siralmasan sötét és morbid volt a lelkiállapotom, kaptok egy számot.

Íme:

Remélem azért nem ítéltek el nagyon, de egyszerűen majdnem megőrültem, annyira tele voltam azzal a bizonyos sötét energiával. Jó érzés volt, mert a harag és a gyűlölet egy teljesen újfajta energiával töltött meg, de ez nem lehet tartós állapot. Különben oda lukadok ki, hogy a hajam koromfekete, a fekete szoknyám szélét pedig kilyukasztotta a Doc Martens bakancs orra. Az pedig nem lenne jó.

Szóval most minden újra a régi, folyton egymás nyakába ugrálunk és szeretgetjük egymást. És mindemelett persze ott van Matyi, aki segít egyben maradnom, és elfeledteti velem az elmúlt pár hónapot.

Hátt... Igaz, ez nem lett valami tartalmas poszt, de most nincs olyan fantörpikus témám, amit hosszasan ecsetelhetnék. Úgyhogy tsók, és ne mondjatok le végképp a blogról. Úgy tűnik nem fogok heti kettőnél többször írni, de nem tehetek róla.

Szép álmokat!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.