Hát kérdem én, milyen jogon esett a hó?
Valószínűleg egyedül vagyok a tiltakozásommal, hiszen nekem még jogos okom sincs, amiért utálhatnám a havat.

Egyszerűen csak bosszant, hogy kb. 2 percig szép, érintetlenül és szűziesen, aztán jön egy barom, akit igazából abszolút jogtalanul barmozok le, hiszen neki is élnie kell, plusz nem valószínű, hogy törődne az érintetlen hó esztétikai értékével, idő, vagy affinitás hiányában, és összejárkálja.

És amikor letelt az a bizonyos, 2 perc, amíg jól néz ki, a hó sárrá, lucskos-szottyos rémséggé avanzsál; aki átveri a gyanútlan, lázas majdnem-16-éveseket azzal, hogy apró kis dzsuvának feltűntetve magát, óriási pocsolyát rejt, ezzel szétáztatva a cipőmet. Habár ez csak az én bajom, nekem kellett megküzdenem a lábacskámaimat gyilkolászó jeges vízzel.

Egyszerűen olyan furán érzem magam, ahogy kinézek az ablakomon. Eltűnt a gyönyörű, komor hangulatú, szürkébe hajló őszi utcakép az ezerszínű leveleivel és csupasz fákkal. Helyette vannak összehomokozott, -sózott utak, hókoszorús fák, szürke, jéggé fagyott hókupacok, és persze a lucsok.

Igazából tavaly még kifejezetten lelkesedtem érte, ma meg giccsesnek vélem. Jó, lehet főbe lőni, meg furán nézni, de.. olyan unalmas. A behavazott fák, csillogó jégcsapok, meg minden, amit hó fed. Nem okoz extázist, és a plusz, hogy szar a térdem, még a korizás élményét is tönkreteszi.

Majd ha a szánkózásra kerül a sor, isteníteni fogom a víz ezen formáját, amennyire következetes vagyok. Hmm, tényleg, úgyis tervbe vettük már Hannával, nekünk van két szánkónk, a Hanna meg hozza önmagát plusz egy-két havert, én a Matyit és megint jól összefázom majd. Mint most. Ugyanis amikor tegnap elmentem dokihoz, és szerdáig kiírt - pedig még nem is könyörögtem neki – kijelentette, hogy nekem enyhe tüdőgyulladásom van.
o.O

Anyáék egyből pánikoltak, hogy "te jó ég, meg egyébként is", de hát kérdem én: miért olyan halálos halál ez a tüdőgyulladás? Mert én speciel nem haldoklom. Najó, csak kicsit. De nem érzem, hogy kóvályognék a láztól, nem hasogat a fejem, és nem szenvedek végelgyengülésben sem. Azonkívül csak köhögésnél fáj a mellkasom, már alig érzem a fülem (persze jó rételemben), és nem is köhécselek annyit, hála a doki által felírt bogyeszoknak.

Különben elolvastam a Gergő által elküldött számnak a szabad magyar fordítását, és nagyon meglepődtem rajta. Mert a dal hangulata tök vidám, élettel teli, a címe pedig Pokoli érzés magyarra fordítva.

Ez egy régi szám, de most nem volt kedvem nagyon válogatni, azonkívül időmből se futja nagyon.

Szépálmokat s csók! (=

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.