Először is a szám, aztán utána jön a nyomorom részletezése.
The Cranberries - Zombie

Igeen, nyomorgom, jól látod, drága olvasóm. Eredetileg se voltam valami fényes kedvemben, de most; most mocskosul mélyen vagyok, és csak süllyedek...
Siralmas, hogy mennyire nyávogi, nyafka vagyok, persze, kismillió embernek hiányzik a pasija, vagy a barátnője, aztán vannak, akik épp most szakítottak, és nem is gondolom, hogy az én esetem különb lenne a többinél. Csak az előbb "beszéltem" (eléggé gyatra msn-ezés volt, amúgy se vagyok valami szövegláda, most meg pláne nem) az Eddievel, és amikor a Balázsról kérdeztem, semmi újat nem tudott mondani. Csak annyit, hogy bedepizett.
És nem tudom megvigasztalni, nem tudok rajta segíteni! Meghalok...
Jó, lehet, hogy nem éppen rám van szüksége, de ilyenkor úgy buzog bennem a segíthetnék... Pláne, amennyire szeretem...

Szívem szerint az első vonattal mennék hozzá Győrbe, de ez sajnos igencsak komplikált.
Különben sem szabadna ennyire nyíltan kimutatni az érzéseimet, mert előbb-utóbb vagy kihasználják, vagy "megijednek" (by: anyám).

Na és?! Ha tényleg ilyen lenne, akkor meg úgyis kihasznál/megijed, én belehalok és mindenki boldog lesz.

Vagy nem mindenki.

Tehát tegyük fel, hogy szakít velem. Miért?? Hát kérdés ez?? Hányadik posztomat olvasod, kedves Olvasó?? Mert ha még csak ezt az egyet, akkor is elsőre leeshetett, hogy agyilag nem vagyok ép. Persze, ilyenkor jön a vigasztaló szöveg, hogy "Ugyan, senki se az." Hát én még annyira se, és ez nem önoltogatás (by: Hanna), hanem csak őszinteség.

Najó, befejezem a sirámokat, nem kell, hogy nektek is szar kedvetek legyen. Ja bocs, ha jobban végiggondolom, titeket istenigazából marhára nem izgat a nem túl virágos kedvem. De miért is kéne izgatnia?? Csak én vagyok ilyen hülye túlérzékeny, hogy simán mínuszba röppen a kedvem egy-egy szomorúbb blog láttán.

 *Másnap délután*

Ehh... Eszem inkább egy paradicsomot, attól tegnap is jobb kedvem lett (habár logikája nem sok van a dolognak). Még röhögtem is. Habár éreztem, hogy ez most nem az a szimpla, jókedvű vigyorgás, hanem olyan erőltetett. A szervezetem, az agyam mindent megtesz, hogy jobb kedvben tudjon (ugye milyen rendes??), de ez kevés.
Azért most már eljutottam odáig, hogy a megoldást keresem. És kivételesen nem találom. Illetve van, több is: felületi kezelésnek elég lenne némi csili (Red Hot Chili Peppers), mondjuk tőlük is a My Friends, ugye azt szoktam ilyentájt hallgatni. És az igazi megoldás, ami tényleg elfújná a rosszkedvem, és egy hétig sugároznék tőle szeretetettel működő reaktor módjára, az az lenne, ha láthatnám a Balázst. De itt túl sok a "ha" és feltételes mód a mondatban, és nem is rajtam múlik. Szóval ez nem megoldás.

Hmm... Mit írhatnék még? Olyan befejezetlennek érzem. Háhá, megvan; kedves kommentelőmnek most alaposan feladhattam a leckét, ezzel a nyomorgós-poszttal. Újabb énemet ismerheti meg a nagyközönség. Habár persze mindenkinek vannak jó, meg rossz napjai, és általában (szerencsére) a jók vannak többségben, nekem nem szimplán "jó" meg "rossz" napjaim vannak, hanem nagyon jók, amikor sugárzok, ugrálok, ölelgetek mindenkit, vigyorgom, mint a vadalma, és telerajzolom a csuklóm csillagokkal és/vagy szívekkel. És vannak a borzalmasan rossz napjaim, amikor néma vagyok, magamban morgós, dühöngős, rugdalom a táskámat, meg ami az utamba kerül, vagdosom a holmim és semmi sem számít, mindenre a vállamat rántom és csak ennyit felelek: "Nem érdekel."
A többiek meg tágra nyitott szemmel lesnek, mintha még sose láttak volna "morcnak", és csodálkozva kérdezik, hogy jajj, hátmitörtént-miabaj, miért dobálok mindent. "Semmi. Csak elegem van és szeretek látványosan dühöngeni." Mert olyankor mindneki jó nagyot néz, és én meg marha jól szórakozom(persze csak amolyan maró, morbid gúnnyal) a magam okozta közfelháborodásokon.
 

Wááh... Rám írt a Balázs, úgyhogy lépek. Jajjistenem... 

Ezt nem hiszem el. Tudtam!

Szakított velem...

Most már tényleg semmi sem számít....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.